Castrum
MediEvaluation

2015. január 6.
0
Pontszám
5

Jó szokásomhoz híven, mielőtt a zenekar albumának véleményezésébe kezdenék, engedjetek meg pár személyes gondolatot. No persze, nem csak úgy általánosságban a fenti bandával kapcsolatban, hanem sokkalta inkább egy visszatérő jelenséget illetően.
Természetesen lehet, hogy csak egyedül én vagyok így vele, de egy válogatás lemez kiadását, sohasem tartottam szükségszerűnek. – Fix ideámat látszik alátámasztani az a tény is, hogy egy „szelektíven” összerakott album igen csak kétséges üzleti vállalkozás mind a zenekar, mind pedig – s most tegyük szívünkre a kezünket, s morzsoljunk el egy néma könnycseppet – a kiadó számára is. Természetesen ez mind nem lenne igaz, ha nem lenne a Rajongó, akinek mindent el lehet adni. – Ahogy nekem és nektek is. Mindenkinek.
Mielőtt végleg valami erkölcsfilozófiai monológba kezdenék, gyorsan rá is térnék, hogy hogyan is néz ki egy olyan album, amit ténylegesen válogatásnak szántak. Szóval – ideális esetben – a korong roskadozik a ki nem adott nóták tömkelegétől és mindehhez még egy „agyonbrillírozott” hangzás is párosul.

No, de nézzük is, hogy „miből élünk”.
A fent nevezett ukrajnai death metal zenekar nevével valamikor még réges-régen valamelyik offline (Jaj!) metal magazin „Demonstráció” rovatában találkoztam először. – Ha most szúrós szemmel nézek rád, akkor már biztosan azonnal eszedbe is jutott, hogy melyik lehetett az az újság.
Az 1994-es alakulását tekintve pedig, akár őskövületnek is nézhetnénk a zenekart, amely eleddig három „egészestés” albumot tudhat a magáénak. Sajnos, a lassan tíz éves hallgatás okán gondoltam először, hogy a „MediEvaluation” egy nemrégiben megjelent sorlemez lesz. Később, a korongon lévő dalcímekből vált világossá számomra, hogy itt bizony sajnos csak egy leporolt, válogatás albummal lesz dolgom. Talán csak ezek ismeretében nem értem, hogy miként is lehet létjogosultsága egy ilyen albumnak. – Szándékosan, csak úgy, nem használnám a felesleges jelzőt.

No, de igazából mivel is állunk szemben? Múltidézéssel? – Mert azt talán King Diamond mester és hasonszőrű barátai tudják a legjobban… S sokszor nem is akár hogyan.

Amint felnyitottam ezt az albumot, azonnal szembetalálkoztam itt a teljes 1996-os „Flames by Impiety” demóval. – Amely már mai füllel jószerivel szinte hallgathatatlan. – De azért nem ennyire vészes a helyzet, hiszen „A Book of Malediction” és a „Brand” nóták leginkább a régi Chuck Schuldiner féle tech-death-t juttatják az eszembe. – Igaz, kicsit „castrum-osítva”. – Nincs is itt másról szó, mint időutazásról, a közép ’90-es évekbe, egy garázsból spontán kialakított „stúdióba”
Ahogy haladunk tovább a koronggal, szépen kimásolva, egyenesen szembeköszön a teljes „Pleasure In The Deeds Of Horror” demó is. – Talán a „Gilles de Rais” és a „Calvary of Grandier” még hitelesebb korrajznak számít, mint elődei. Összefogottabbak is, s igazán jól tükrözik az akkori keleti blokkos death metal underground arculatot.
Aztán találunk még itt egy a 2006-os „Phenomenonsense” formációval felvett „Hatenourisher”-t, és egy 2009-es formációval felvett „Contolled by Chaosh”-t is, amelyet legvégül egy 2010-ben felvett akusztikus téma zár, a zenekar frontemberétől Cornelius-tól.
Ja, hogy miként került ide a dalok közé egy „Breaking the Law” feldolgozás a Judas Priest-től? Nem tudnám megmondani. Mindenesetre jobban szórakoztatott, mint a zenekar által felvonultatott többi dal.



Hmm… Ezek után mit is mondhatnék? Azok, akik egy zenekart a születésük óta végigkísérnek, nem igazán tudnak egy ilyen felhozatalú és minőségű kiadvánnyal mit kezdeni. – Még akkor sem, ha ez egy 500 példányszámos digipak. – Új rajongókat egy válogatás albummal szerezni, minden csak nem épp szerencsés. – Persze, a „Gyűjtőknek” még jól jön egy ilyen kiadvány, csak épp’ ők meg már túl vannak ezen az egészen, s nekik felesleges volt kimásolni a régi dalokat. – Csak remélni tudom, hogy ez a kiadvány egy korszak lezárása, s várunk türelmesen egy új albumig, ami meghozhatja az áttörést. Mert már most mintha érezni lehetne azt a jellegzetes kriptaszagot…

5/10.
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.