Kolp - Leiru

Split (2015)


Az egészségesre duzzadt hazai black metal színtér nagyrészt hagyományosabb vonalon operáló csapatokból áll, és ez alól a Kolp sem kivétel. Ez a split kazi, ami Knot saját kiadványa, talán annyiban lóg ki a sorból, hogy a Leiruban hallhatunk dallamos éneket is, és bontottabb megközelítésű a zene is.
Knot nem egy fenekén ülő zenész amúgy, az eddigi mintegy 15 év praxisa közben találkozhattunk vele a Witchcraftban, a Veérben, a Purulent Ritesben, a Vérzivatarban is. Ugyanez elmondható Jim Jonesről is, a Metal Archivesen feltűntetett zenekaraik száma pont megegyezik.
A kazettán érkező kiadvány tehát két csapat, a Kolp és a Leiru splitje, mindkét társaság 3 dalt sorakoztat fel.


A Satisfaction no more dal elején azt hihetnénk, hogy az eddigi zenei elemeket fogja hozni a duó, de nem, másfél percnyi lassú felvezetés után itt bizony blastelésbe kezd Knot. A sebesség ezután is változik valamennyit, de a három nótára összességében a gyors tempó jobban jellemző, mint az eddigiekben. A depresszív él azonban maradt, így éles váltásról nem beszélhetünk. Főleg, mivel Jim Jones kínzókamrákat idéző nyöszörgése védjegyszerűnek számít, ez az a hang, amit ezerből felismer a hallgató. A másodjára érkező I’ll be buried, I know némileg postos bontott gitárakkorddal indul, enyhén pszicho-rockos a hatás, majd Jim hangja helyreteszi az egyensúlyt, rombol. Jim témáiban egyébként az a jó, hogy mikor már kezd fülsértően egyhangú lenni a nyöszörgése, jön egy másik hang a torkából, ami megszakítja a monotóniát.
A Decompose talán a kedvencem a három új szerzemény közül. Magas hangokkal szépen megtömött gitárjáték jellemzi, sivítanak a témák. És az alaphangokkal is többet játszik Knot, mint egyébként…
Tavaly láttam élőben a Purulent Ritest, amiben szintén Jim a torokköszörű, és akkor őszintén meglepett, hogy milyen tartalékai vannak még. Ezt akkor szóvá is tettem Knotnak. Ő csak annyit mondott, hogy direkt kérte tőle, hogy a Kolpba ezt a megkínzott üvöltözést szállítsa. Bár magasabb a hangfekvése, mint Nocturno Cultoé, mégis a hangszerek és az ének összhangzása a Darkthrone Panzerfaustját idézi számomra egy kicsit.
A hangzás is hasonló az eddigiekhez, viszont egy kicsit vastagabb. A gitár szőrös éle megmaradt, de van vaskossága is. 


A Leiru produkciója eléggé más, mint a Kolpé. Először is az összhangzat abszolút eltérő. Ők ügyelnek a sztereó hangképzésre például. A Kolpnál ezen lehetne még javítani. Mivel minden inkább középre húzva szól, eléggé klausztrofób hatás jön át, nem tudom, ez mennyire tudatos. A black metalban semmi sem meglepő ugyanis…
Viszont a produkció összeszedettsége ennek ellenére nem olyan jó itt, illetve elsőre úgy tűnik. 2005. óta létező formációról beszélünk, mégis a Kolp zenei és vokális témái tűnnek letisztultabbnak. Ami viszont meglepett, és üdítő, az a dallamos énektémák bevetése. Nagyon jó énekhangja van a duó nevét adó úrnak, akár popzenében is megállná a helyét (nem bántásból mondom, én hallgatok popzenéket is).
Bár raw black metal van megnevezve stílusként a Metal Archives oldalon, hangzásilag ez affölött áll szerintem bőven. A Hazatérsz dalban gitárszóló is van például és szintetizátor(???). Egy apróság viszont elrontja egy kicsit az összhatást. A basszus teljes hiánya a hangspektrumból. Az első dalnál még komolyan megfordult a fejemben, hogy talán nincs is a dalokban basszusgitár???
A Kilépsz közepén hallható álló harmóniák mondjuk nagyon ötletesek, szeretem ezeket a megoldásokat, sokdimenzióssá teszik a zenét.
Aztán végülis a találó című Ma dél felől kelt a napban derült ki, hogy van basszusgitár bevetve… És itt ennél a pontnál világlott fel a számomra, hogy nincs gond a dalok összeszedettségével sem, csak bizony a medve hangszerének hiánya miatt tűnt úgy elsőre. Ez azért műhiba, mivel az álló harmóniák lényege a basszusgitár. Ha eldugjuk, azok pont nem lesznek érzékelhetők.

Szeretem azt, amikor nem kell egy kiadványt hosszasan hallgatva, önmagamat megerőszakolva pozitívumokat kutatni, majd így jobb pontot kiizzadni, csak hogy ne legyen a csapat megsértve (igazából nem is nagyon csináltam még ilyent – mondom NEM IS NAGYON, szóval de… sajnos…). De itt a két banda dalai elsőre betalálnak, nagyon jó a hangulatuk, ötletesek, bár nem bontanak le műfaji korlátokat, mégis megbízható és durván izgalmas black metal zenét hallhatunk.
Aki igényli a kazetta kiadványt, az írhat a losthorizonproductions@gmail.com címre. 33 perc.
 
http://www.youtube.com/watch?v=lcnidKaQ-0A&


október 21.,