Az Instinctus Bestialis viszont már a borítójával megfogott és az énekesi frontra érkező Atterigner személye is különösen kíváncsivá tett, így nagy kanállal vetettem bele magam a norvég srácok ébenfekete mérgébe. Mondanom sem kell, hogy azonnal a vokálra fókuszáltam és egy kicsit meg is lepődtem. A Gorgoroth-nál megszokott agyhasító károgást az új torok érkeztével egyfajta black-death jellegű, mély tónusú károgás váltotta fel, ami elsőre furcsa volt, azonban sokadik hallgatásra megszoktam, sőt kimondottan kellemes. No igen, kellemes. Ez az egyik legfurcsább jelző, amit egy Gorgoroth szintű morózus black vihar kapcsán az ember elgondolhat. A helyzet viszont tényleg az, hogy Atteringer hangja és orgánuma egy sokkal konzumabb és sokkal halgatóbarátabb végeredményt hoz, mint anno Gaahl csontmetsző rikácsolása. Hogy ez mennyire jó, vagy nem, azt mindenki maga döntse el.A másik igen fontos változás, hogy a teljes lemez tempója most sokkal kimértebb, sokkal epikusabb, mint eddig bármikor. Gyakorlatilag az albumnyitó Radix Malorumot leszámítva nem is nagyon jelenik meg az az elsőre felismerhető, totál egyedi Infernus gitártekerés, ami eddig eléggé jellegzetes ismérve volt a banda zenéjének. De menjünk bátran tovább, nem hogy eltűntek a szélvész tekerések, húsba vágó tempók, hanem egyenesen átváltozott a Gorgoroth zenéje egyfajta black-death hibriddé, ahol megférnek a szaggatott, groove alapú gitártémák, menetelős riffelések és a kimért, klasszikus hangvételű gitárszólók is. A hangvétel kimértebbé, epikusabbá válása mellett az album olyan tisztán és vastagon dörren meg, mint a legmenőbb kortárs modern black-death lemezek. Itt bizony szó sincs raw hangzásról, nekró megszólalásról vagy bármilyen audiális terrorról.
Amellett, hogy hallgatása közben teljesen bele lehet feledkezni, valahol a lemez felénél belém vág a felismerés, hogy én valójában egy Gorgoroth lemezt hallgatok. Mind amellett, hogy tetszik amit kapok a csapattól, így végiggondolva az eddig leírtakat, Infernusék gyakorlatilag minden téren szembementek azzal, amit a csapat eddig képviselt. A tempó, a megszólalás, a hangulat, a dalok megszerkesztettsége és az összbenyomás egy teljesen más Gorgoroth-ot tár a hallgató elé, mint amit a klasszikus korszak felépített. Egyrészt furcsa ez a szintű változás, másrészt mai fejjel értékelve, minden eddiginél érdekesebb, hangulatosabb és kerekebb, hallgatóbarátabb a csapat friss munkája, harmadrészt akkor ez most mitől Gorgoroth? Mondhatnám, hogy azért, mert a borítóra ez van ráírva, meg mert Infernus azt mondja, hogy ez a Gorgoroth és ha ő mondja, akkor az úgy is van! Aki a régi hangulatot keresi, az pofára fog esni, aki a zenét önmagáért értékeli, annak kiváló szórakozást fog nyújtani az Instinctus Bestialis.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
