Alapvetően nosztalgikus arc vagyok, ráadásul még a múlt évezredben lettem nagykorú, szóval kedvelek minden olyan cuccot, ami fiatalkorom pozitív élményeit hozza elő. Így lehet az, hogy mind a mai napig előszeretettel vásárolok kazettát és vinyl lemezt (utóbbit azért ritkábban, egy teljes album ára elég húzós) és bár kényelmi szempontból legtöbbször bedigizve hallgatom ezeket, de jó érzést okoz, hogy ott figyelnek a polcon, bármikor levehetem őket, nézegethetem a borítót. A lemezek borítói egyaránt kiváló szobadíszek is, mindig lehet váltogatni, hogy melyik héten mely borítóképeket akarom asztaldísznek, igen, bevallom, nem vagyok százas.
Viszont egyedül sem, hisz a gyakorlat azt mutatja, a mai napig megéri kis példányszámban underground lemezeket analóg formában kiadni, persze nincsenek illúzióim ezzel kapcsolatban, a legtöbb kiadó nyilván szenvedélyből teszi ezt, ebből megélni nem nagyon lehet (és itt most nem a Peaceville és társaira gondolok, ők köszönik szépen, jól elvannak a rengeteg méregdrága újrakiadásból).
Tavaly szeptemberben jelentette meg a lengyel Godz Ov War a most bemutatásra kerülő splitet, melyen a lengyel Arkona és norvég-lengyel koprodukcióban működő Illness zenekar szerepel egy-egy szerzeménnyel. Előbbit nem szabad összekeverni a folk metálos orosz Arkonával, ez a banda vegytiszta blacket nyomat bő húsz éve. Az Illness jóval később alakult, róluk nem sokat tudok, csak hogy ők is fekete fémet játszanak.
Mindkét nóta kizárólag erre a kiadványra készült. Az Arkona rövid csicsergős felvezető után lényegre törő, többnyire gyors tempójú black darálást nyomat, lengyel szövegekkel, átlagos vokalizálással. A bő ötperces Klucz do istnienia témáiban kellően változatos, jól felépített dal. Ami nekem nem tetszik, hogy a dobhangzást olyan szinten sterilizálja a banda (nem csak itt, ez általában jellemző rájuk), hogy az teljesen gépiessé válik ez által. Az Illness dala jóval organikusabb megszólalással bír. A majdnem hétperces Zaraza összességében egy sokkal betegebb világot képvisel, a szöveg itt is lengyel, szóval nem tudom, miről van szó. Merészebben alkalmaznak akár szokatlanabb zenei elemeket, váltásokat. Az Arkonát ismertem korábban, az Illnesst nem és a kiadvány alapján nem kaptam kedvet a régi Arkona lemezekhez, viszont az Illness anyagaival meg akarok ismerkedni ezek után. Az értékelés egyszerű: az Arkona száma egy stabil hetes, a Zaraza legyen simán kilenc, szóval az egész egy kerek nyolcas.
A külalakra nincs panasz: fekete fehér színvilágú borító, insert a szövegekkel, zenekari infókkal, fotókkal. A 300 példányban kiadott korong nyilván gyűjtőknek készült, a zeneanyag online ingyen meghallgatható és tölthető is. Aki esetleg kazettán is beszerezné, megteheti, a norvég Paranoic Abyss Productions jóvoltából.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
