South Of Hell
Rising Of Hate

    Valódi szőrök helyett még a pelyhesedés állapotában ragadt hangszereket a francia South Of Hell tagságának jelentős része, akik eddig egyetlen demóval kényeztették a vásott fülű death metal közönséget. Néhány tagcsere és pár év diákmunka után úgy látszik, beérett a próbatermi iszogatás mellett zenéléssel eltöltött idő, mert végre bemutatkozhattak Rising Of Hate c. anyagukkal. A 9 dalt magába foglaló 28 percnyi játékidőre tehát bőven volt idejük felkészülni és kitanulni a régisulis death csínját-bínját, főleg ami a nyugati vonulatot illeti. A dalok tehát egyenes ágon kaptak vérfertőzést a Cannibal Corpse által fémjelzett finomkodást nélkülöző zúzdából, annak minden hatásvadász és agresszív mivoltával együtt. Ebben az esetben a hatásvadász nem feltétlenül negatív, mert a zene eléri vele kívánt hatását: képes feléleszteni a szabályok nélküli, állatias, puritán ösztöneinket, amelyek ott lapulnak mindenkiben. Persze lehet zenész füllel, kifinomult kritikai érzékkel hallgatni ezt a zenét és lefitymálva, vállat vonva félredobni, de akkor megvonjuk magunktól az élményt, hogy lemegyünk kutyába és egy darab nyers húsért vagy egy szukáért vívunk halálig tartó küzdelmet más fajtársunkkal… Érdemes utat engedni ennek az oldalunknak is, de még mindig jobb ezt egy koncert, esetleg zenehallgatás alkalmával kiadni magunkból, mert mégsem venné ki jól magát, ha munkahelyen tennénk, esetleg családi piknik közben jutna eszünkbe megjelölni a közelben álló fákat…

   Ezek a nemes viselkedési formák és kompániájuk azok, amelyek táplálják a South Of Hell zenészeit, amit bármiféle meglepetés, zenei bravúr vagy nagy egyediség kísérete nélkül adnak át nekünk. A 2-3 perces húsdarálók a stílus színét-javát, teljes eszköztárát bevetik szórakoztatásunkra, legyen szó változatos, ízes hörgésről, korlátlan kalapálásról, belassult groove-okról vagy rövid, de szúrós szólókról. Itt-ott dallamos gitártémák is feltűnnek az anyagon és némi károgás is, de azért nem ringatnak el minket kényelmet ígérő illúziókkal. A hangzásba sem lehet igazán belekötni, nyers és lényegre törő géppuskaropogás az egész, ahogy ehhez a vonalhoz illik. Érződik minden szerzeményen a bele fektetett idő, az elmúlt évek munkája, mindegyik egyéniséggel rendelkezik a másikhoz képest, de még így is nehéz lenne kiemelni dalt, mivel egységes színvonalt képviselnek a maguk módján. Egyedül talán a harmadikként megszólaló Macabre Gearingre mondanám, hogy a sok károgás hazavágta, de mindenhol máshol sikerült egyensúlyt teremteni. A változatosság annak is köszönhető, hogy a dalok nem egy délután, hanem némelyik évekkel egymás után születtek és ennek következtében a hőskorszaktól a technikásabb deathig mindenből kapunk egy kis összefoglalót, ízelítőt, de a brutál death gyorsulások sem ritkák egy-két dalban. Érdemes tehát elindítani, helyre igazítani egy nehéz bútordarabot, felaprítani a téli tüzelőt, megkezdeni a lakásfelújítást, de az anyóssal történt nézeteltérés rendezésére aláfestő zenének nagyon nem ajánlott…
    A zenekar a kiadvánnyal úgyszólván pontot akart tenni a közel tíz év munkájára és nagyobb sebességre kapcsolva már a folytatásban gondolkodnak, amit én ezek alapján kifejezetten várok. Tehát volt már pihe, most szőr, de mi lesz itt, mire szakállasok lesznek?
A teljes lemez meghallgatható: