Stormy Atmosphere
Pent Letters (2015)

 
Könyvtárosként, olvasni szerető emberként egyből megakadt a szemem az izraeli Stormy Atmosphere új lemezének borítóján. Kb. azt sugallja a grafika, hogy egy jó könyv ajtót/ablakot nyithat egy másik világba. Aztán ahogy utánanéztem a zenekarnak és a friss opusznak, megállapítottam, hogy igazán beszédesre, árulkodóra sikerült ez a borító. A Pent Letters ugyanis egy koncept-album. Egy férfiról szól, aki rejtélyes okból kifolyólag börtönbe kerül és tapasztalva az ottani kemény viszonyokat, az olvasásba menekül. A könyvekben szabadságra és megváltásra lel. Az album hat művön alapul. Robert A. Heinlen: Angyali üdvözlet; Alexander Dumas: Monte Cristo grófja; Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés; Mihail Afanaszjevics Bulgakov: A Mester és Margarita; Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe, illetve Johann Wolfgang von Goethe: Faust.
Impozáns alkotások, ugye?!
Már ezen információk tudatában is komoly sansszal vállaltam volna az ismertető írását, de a Stormy Atmosphere által játszott stílus pecsételte meg sorsukat/sorsomat.
Saját zenéjüket progresszív art metalnak titulálják, aminél frappánsabb címként én sem tudnék rájuk aggatni. A kiadójuk szerint olyan csapatok kedvelői számára különösen ajánlott a Pent Letters beszerzése, hallgatása, mint Dream Theater, Symphony X, Evergrey, Pain of Salvation, Ayreon, Nightwish, Kamelot.
És valóban, a fenti előadók közül többek hatása is érezhető az izraeli ötös (élőben hatos) szerzeményein. Mivel történetmesélős albummal van dolgunk, óhatatlanul beugrik a Queensryche: Operation Mindcrime, illetve a Dream Theater: Scenes from a Memory lemeze. Többek között…

Bár ki lehet ragadni egyes nótákat, mégis érdemes egy összefüggő, kerek egészként tekinteni a Pent Letters-re, ami elejétől végéig hallgatva éri el a maximális hatást.
Feltételezhetően egy bírónő jó tanácsaival indul az Afterlight. A sejtelmesen kezdődő dalban olyan finom cinezéseket visz véghez az amúgy csak sessionként tevékenykedő Shaked Furman dobos, hogy a helyükben rögtön bevenném teljes jogú tagnak! Aztán beindul a nóta, mindkét énekes hallatja hangját. Mára eléggé elcsépeltté vált a váltott női, férfi ének, de náluk egész jól működik a dolog! Egyik dalnok sem hangszálakrobata, de változatosan hozzák magukat. Szerencsére Dina Shulman sem áriázza szét a számokat.
A hangszeres szekció teljesítményére sem lehet panaszunk, a billentyűs, fő dalszerző Edi Krakov végig színesen muzsikál, többször már-már pszichós hangszíneket, effekteket csalogat elő szintijéből. A gitáros Stas Sergienko játéka szintén kiváló, egyes szólói (főleg a lassan építkező, szellősebb fajták) élményszámba menőek. Persze riffelni is tud, és az akusztikus gitárt sem hanyagolja. A klasszikus gitáron előadott témák, részek a lemez hangulati csúcspontjait adják. Általában belevisz egy kis keleties fűszert is ezekbe a pengetésekbe. Ha nem is olyan mértékben és annyira markánsan, mint az Orphaned Land teszi, de ők is beépítenek folkos elemeket zenéjükbe.



A Historical Adventure tengermorajos, sirályhangos nyitánya hallatán fölrémlik a Savatage: The Wake of Magellan című mesterműve. Dina ebben a tételben énekel leginkább operásan. Mivel klipet is forgattak a dalra, ezzel szembesültem először. Kicsit el is bizonytalanodtam, hogy vállaljam-e a recenziót, mert mi van, ha a komplett lemezen ezt az áriázást nyomatja, de hál’ istennek, nem ezt teszi!
Ott van példának okáért a következő track, a két perces Hour, amiben a visszafogott, de csodaszép éneklés magasiskoláját hallhatjuk tőle. A vidámparkos intrójú The Menippeah amiatt emelendő ki, hogy Tom S. Englund, Evergrey főnök is vokálozgat benne. Gyakorlatilag ő kezdi el a dalolászást a nótában. Az akusztikus gitáros, perkás leállás, majd Dina keleties dallamai sokat dobnak az amúgy sem gyenge szerzeményen.



A továbbiakban is történik sok érdekesség, izgalmas hangszerelési megoldás, stb.
Az Outcome zárja a lemezt, de bónuszként kapunk egy Time című tételt, ami nem más, mint a közel egy órás album negyed órásra zanzásított verziója. Önmagában is megállja a helyét, de mondanom sem kell, nem helyettesíti az előtte lévő 14 dal figyelmes, többszöri meghallgatását.
Egyébként poénnak sem rossz, hisz olyan, mint a “kötelező olvasmányok röviden” jellegű kiadványok. A lényeget megismered belőle, de az a tudás nem biztos, hogy elég lesz egy dolgozat, vagy érettségi tétel sikeres megírásához…


Így a vége felé érdekesség képen elárulom, hogy a Stormy Atmosphere 2002-ben alakult, de a Pent Letters csupán a második nagylemezük. A bemutatkozó még 2009-ben jelent meg.
Tehát nem diktálnak túl nagy iramot. De úgy vagyok vele, hogy inkább adják ki 2020 környékén a következő korongot, ha az legalább olyan minőségű lesz, mint ez, semhogy kétévente előrukkoljanak egy szürke, rutinmunkával.

Izgalmas anyag a Pent Letters, nem csak könyvtárosok, könyvmolyok számára ajánlom! 🙂


Life of Agony, Pentagram
augusztus 09.
Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.