Tank
Valley Of Tears

Mindenholottlevo
2016. január 11.
0
Pontszám
9
A Tank egy ősrégi csapat, akik még a New Wave Of British Heavy Metal hullám térhódítása idején sodródtak felszínre. Akik nem álltak meg a Maidennél, Saxonnál erről a vonalról, azoknak bizonyára ismerősen cseng a nevük, már csak azért is, mert több kipróbált arc is megfordult soraikban. Csak néhány név közülük: Algy Ward (ő a Damnedből, Warheadből és The Saints-ből lehet ismerős), a Brabbs testvérek (Mark és Peter), akik közül Mark a Samsonban játszott egy ideig, Doogie White (ex-Rainbow, Michael Schenker Group, ex-Yngwie J. Malmsteen, ex-Cornerstone, ex-Pink Cream 69, s még sorolhatnám – megjárta tehát ő is a hard-rock/HM szamárlétráját), Mark Cross (ő ugyancsak igazi vándormadár típus, mivel az At Vance-től a Helloweenig több helyütt is volt már „munkaviszonya”), Chris Dale (ex-Bruce Dickinson, ex-Balance Of Power). S még sorolhatnánk holnapig. 😀 2007-ben állt elő az a komikus szitu, hogy két részre szakadt a Tank és a névkérdést illetően nem tudott a két fél dűlőre jutni, így lényegében kétféle felállás bitorolja a nevet: egyik az Algy Ward féle line-up, a másik pedig Cliff Evans és Mick Tucker gitárosok vezetésével viszi tovább azt, amihez ért.

Most azzal a Tankkel foglalkozunk, amelyben Tucker és Evans urak mellett ott van a Dragonforce-ban is megfordult ZP Theart (a srác neve jelenleg főleg amiatt pörög a köztudatban, hogy a Skid Rownál ő az esélyes az énekesi posztra, legalábbis vele próbálnak Dave „Snake” Saboék), Bobby Schottkowski (ő a Sodomban is dobolt), Barend Courbois basszeros neve pedig a Blind Guardian révén csenghet ismerősen. Ámbár hiába jöttek az újabb arcok egészen más és más  irányokból, a végeredmény nem lett se sárkányölő fantasy metal, se teuton thrash. A Tanktől fura is lenne. 

Az Eye Of A Hurricane korrekt brit HM tétel, olyasmi, amiket pl. Blaze Bayley is szokott szólóban írni. A Make A Little Time a Saxonos beütésével lett kedvencem a lemezről, de némi Armored Saintet is kihallok belőle. A felejthetetlen énektémák viszont abszolút európaivá teszik. A Heading For Eternity sebesebb és megmutatja, honnan merített pl. a Hammerfall.  Tipikus heavy galoppozás, de a refrén azonnal rögzül a fejben, sőt mi több, a versszak is dúdolható dallammal bír. Emiatt ezt a számot sincs szívem skippelni a Valley Of Tears hallgatása során.



A Hold On (mekkora klisés cím már ez!) olyan, hogy akár a 80-as években is születhetett volna. Jórészt a középtempók a dominánsak a lemezen, csak elvétve lépnek a gázra a fiúk. A zárótétel One For The Road pl. a gyorsabb momentumok közé sorolható. Ez az úgymond kakukktojás a Valley…-n, mivel instrumentális és olyan gitárosokat próbál megidézni, mint Michael Angelo Batio. De Tucker és Evans mesterek nem viszik túlzásba az ún. shreddelős tekerést, az nem az ő világuk.

A címadó nótából is csak az nem hallja ki a Saxon hatását, aki még életében nem hallott metalt. Kicsit több durvulást és modernséget el bírnék mondjuk viselni a Valley Of Tearsen (Biff Byfordék is próbáltak némelyik kétezres években született lemezükön haladni a korral, legalábbis hangzásilag és szerintem nem vált hátrányukra). Ehhez a World On Fire áll a legközelebb, ami újabb keletű Metal Church és Annihilator emlékeket hoz elő, bár kevésbé karakteres, mint az említett kultcsapatok. A War Dance pedig nem Killing Joke átirat, hanem egy riffelésben és dallamok terén egyaránt az Accept/Judas Priest tradíciókat megbízhatóan idéző szerzemény.


Nem a legeredetibb a Tank aktuális alkotása, ám legalább jó helyekről merítenek. Továbbá a maga módján mind a kilenc dal élvezhető és legalább az album játékideje sincs túlnyújtva; pont háromnegyed óra hosszú, ami nekem bőven elég, mivel nem vagyok annyira híve a túlságosan nagy lélegzetvételű korongoknak, ha azt nem tudják végig izgalmas tartalommal megtölteni. Még azoknak is merem ajánlani a Tanket, akik a heavy metaltól irtóznak a visítozós ének miatt, mert itt nincsen szirénázás, sikolyok; ZP Theartnak a középtartományos témák fekszenek legjobban. Azért kíváncsi vagyok, miként fogja a Skid Rowban Seb Bach magas énektémáit reprodukálni.

Ha már tavaly a Raven eljutott Budapestre, idén király lenne mondjuk egy Tanket látni klubkoncerten.


Hexvessel Hexvessel
április 24.