Vinyl

When Vinyl Spins Again (EP) (2015)

Vinyl néven legalább ezer meg egyszáz banda létezik, így a paraguayi négyes névválasztása miatt talán kicsit elveszik a többi csapat között, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ehhez a retro speed metal bandához tökéletesen illik ez a név. A speed metal osztag kezdetben Bernardo Saavedraval indult, aki egymaga rögzítette és adta ki a Faster Metal Attack című bemutatkozó single CD-t (a borítón is ő látható), majd magához zenésztársakat toborozva, immáron a jelen írás tárgyának címéül szolgáló When Vinyl Spins Again felirat alatt elkészítette ezt az intróból és négy dalból álló EP-t.
Megjegyzendő, hogy bár jól hangzó, de elcsépelt a zenekari névválasztás, szerencsére a „Vinyl” név és a retro jelző sem a manapság divatos „hipszter bakelit reneszánsz” forrásból fakad, sokkal inkább a metal hőskorszakának azon időszakából, amikor a bakelit lemezek voltak a zene fő hanghordozói. Eköré a kétségtelenül különleges légkörű kultusz köré épül a Vinyl zenéje.
 

Ilyen szempontból helytálló, ugyanakkor talán kissé vicces a When Vinyl Spins Again borítójául szolgáló fénykép, ahol a csinos hölgy mellett felsorakoztatott klasszikus albumok némelyike rögtön a hallgató tudtára adja, hogy milyen hatások mentén íródott riffekkel kívánják fejrázásra késztetni a nagyérdeműt. Példának okáért rögtön a metal lady arca mellett látható az első Metallica lemez, amiről a Faster Metal Attack című szerzemény is merít (a nóta közepi riff kísértetiesen emlékeztet a Seek ’n’ Destroy fő riffjére). A szerzeményekben visszahallom a német underground csodákat, mint amilyen a Warrant vagy az Iron Angel. Egyébként az énekes/gitáros Bernardo Saavedra stílusáról éppen az Iron Angel vokalistája, Dirk Schröder jut eszembe. Habár a két énekes nem egyforma kaliber – Bernardonak még egyértelműen van hová fejlődnie, de az irány nem rossz – az énekdallamokról nekem elsőre ő jutott eszembe.
 

A basszusgitár végig jól hallható, tekintélyt parancsoló, finoman ott dolgozik a háttérben, a gitárok is hasítanak, a dobból áradó irdatlan ütem pedig alapvetően megadja ennek a hamisíthatatlan speed metal kiadványnak a lendületét. A kislemez egészére jellemző az a fajta „bájos underground” hangzás, amit kezdő zenekaroknál – és gyakori módon dél-amerikai csapatoknál – szoktam hallani. Ez a fajta megszólalás plusz hangulatot kölcsönöz a lemeznek, ezzel téve még érdekesebb, még kívánatosabb hallgatnivalóvá a paraguayi retro metal fogat zenéjét.
 

A záró bekezdésben azt kell mondanom, hogy a nóták színvonala nagyjából egységes, de kiemelni a Faster Metal Attack-ot tudnám, miután azon kaptam magam, hogy az EP többszöri végighallgatását követően elsősorban ez volt az a dal, amit a legtöbbször újra elindítottam. Habár a 15 perces játékidő után nem érzem azt, hogy a szerzemények különösebb nyomot hagytak volna bennem, az EP hamisíthatatlan 80-as éveket idéző, parázsló speed metal hangulata mindenképp megfog és újra meg újra meghallgattatja velem a CD-t. Nincs kétségem afelől, hogy a Vinylből a jövőben egy valódi „underground fenevad” válhat, az ugyanakkor bizonyos, hogy a következő kiadványra ki kell javítania egy-két apróságot a fiúknak, hogy az alapvetően élvezetes muzsika ne csak hébe-hóba érintsen meg, hanem magával is ragadjon.