Az Endless River története bizonyos szempontból tipikus hazai underground metal sztorinak számít. Hisz nem ők az egyetlen zenekar, akik a reményteli indulás után „nem futották ki magukat”. 2006-ban jelentették meg bemutatkozó anyagukat, a Képtelen képek demót, amit egy évvel később a Fractal Fields EP követett. Mindkettőről olvasható ismertető oldalunkon. Ezek a kiadványok alapvetően pozitív sajtóvisszhangot kaptak, ráadásul 2009-ben egy nem mindennapi lehetőség adódott a srácok számára. A spanyol Kathaarsys társaságában lenyomhattak egy Magyarországot, Ausztriát, Svájcot, Németországot és Csehországot érintő Európa turnét. Ami természetesen örök élményként raktározódott mindegyik muzsikusban. Ezek után, gondolhatnánk jó esély lett volna arra, hogy még jobban beinduljon a banda szekere. De sajnos nem ez történt. Életkorukból fakadóan a tagok ebben az időszakban fejezték be tanulmányaikat és léptek ki a nagybetűs életbe. És egyre nehezebben tudták összeegyeztetni a magánéletet a zenekarral. Aminek az lett az eredménye, hogy az Endless River megszűnt aktív zenekarként létezni. Viszont a baráti szálak és a félkész nagylemez készre gyúrásának igénye továbbra is élt, így évek alatt, részletekben (zenei alapanyag – 2012, szólók – 2013, vendégzenészek részei – 2014, vokálok – 2016), de végül mégis elkészült a Sundered Time.
Az album 6 új szerzeményt tartalmaz, melyeket a csapat bandcamp oldalán meg lehet hallgatni/vásárolni. De aki a fizikai megjelenést preferálja, az rendelhet a mindössze 50 példányban legyártott, digipak formátumú írott CD-kből, melyeken bónuszként három, még a Képtelen képek demó idején készült, eddig kiadatlan felvétel is megtalálható.
Összességében azt tudom elmondani a Sundered Time-ról, hogy ez az Endless eddigi legtechnikásabb, legszínesebb anyaga. Zeneileg mindenképp. Ének szempontjából voltak olyan irányú előzetes tervek, hogy dallamos ének is kellene az új dalokba, de ezt végül elvetették és végig Sass Marci hörgése hallható. Ez a tény ne rettentse el a tiszta ének pártiakat, mert a hangszeres részek jóval dominánsabbak és a zene sokszínűsége, hangulatváltozásai kiválóan ellenpontozzák Marci extrémkedéseit.
Misztikus, tibeties intróval indul az Every Drop of Blood in Me, majd beindul a prog, metal úthenger. A Képtelen képek doom-os, lassan őrlő tempói, riffjei már a Fractal Fileds-en is háttérbe kerültek. Ezúttal sem hallható belőlük túl sok, viszont a tempóváltások, akusztikus leállások, merengések megmaradtak, sőt, erősebbek, mint valaha. A kezdő nótában rögtön a második perc után jön a tempó-és hangulati váltás, és egy atmoszférikus, zongorát is felvonultató zenei betét ejt minket ámulatba. A billentyűs hangszereket Belső Máté, a dobos/’forgácsos szerkesztőtársam Szabó Peti egyik volt kollégája kezeli, aki a Magyar Honvédség 25. Klapka György Lövészdandárjának katonazenekarában muzsikál. Egy kis szintetizátoros adalékkal is megbolondítja a nótát. A What We Deserve cím kapcsán az jut eszembe, hogy igen, megérdemeltétek srácok, kijárt Nektek, hogy végre megjelenhessen ez a nagylemez! A Midwife of New Hope jazzes keretet kapott, közte pedig progos halálfémes játszadozás zajlik. Talán ez a szám idézi leginkább az egykori turnétárs Kathaarsys világát. A legrövidebb tétel az End of All Days és adtak benne egy kis pihenőt Marcinak, lévén instrumentális darabról van szó. A tördelések és Németi Gergő bőgőtémái miatt még a nagymágocsi Angertea is beugrott eme szösszenet hallatán. Az Ordinary Day kezdése tagadhatatlanul Opeth-es, de nincs ezzel gond, sőt! Az ER egyik legfőbb hatása a svéd alapbanda. Mondjuk a 2:30-nál kezdődő zseniális témázgatás inkább Anathema rokon. A gitárszóló meg Gilmour-iskolás! Ha már szólók…
Amit Hudec László és Montag Viktor összepenget a lemezen, az példaértékű, világszínvonalú! Az egy dolog, hogy több stílusból merítenek, de ügyesen bánnak az effektekkel is. Többször a Mastodon neve ugrott be velük kapcsolatban, ők tudják ilyen lazán beépíteni zenéjükbe a ’70-es évek prog. bandáira jellemző szólókat. De itt-ott némi Gojira-íz is fölbukkan, illetve két hazai alakulattal érzek rokonlelkűséget. Az egyik nem véletlen, hisz side-projectként indult. Igen, a Maverick Spirits-ről van szó, mely formációban Szabó Péter, Montag Viktor és Sass Márton szintén érdekelt. A másik pedig a Naturus. Riba Geriék is hasonlóan értelmezik a progresszív death metalt.
A három bónusz nóta szintén rendben van, aki hiányolja a doomos élt a későbbi korszakukból, az egy jót nosztalgiázhat ezek hallatán. A Mélybarna avarból című tételben feltűnik Pribék Andrea, aki anno a Képtelen képek egyes tételeit is színesítette kellemes hangjával.
Végezetül a bandától kapott infólap utolsó mondatát idézem: „Soha ne mondd, hogy soha, hiszen a folyó végtelen, azonban a Sundered Time várhatóan hosszú időre zárja a zenekar történetét.”
Személy szerint sajnálnám, ha így lenne, de meg is értem őket. Megharcoltak e lemez kiadásáért, méltóképpen búcsúznak! Azt meg, hogy mit hoz a jövő, senki sem tudhatja… A Pink Floyd Endless River-jére sem számítottunk, aztán mégis megszületett…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
