Aztán nagy nehezen rá is vettem magam. Az első pár rész után, amikor már a legendás, „Tűz, jöjj velem” mondat is elhangzik, felkeresett kollégám: kijött az új Perihelion EP, rajta egy Twin Peaks feldolgozással. Azonnal tudtam, kinek szól az anyag. Nem mintha az utóbbi időben nem zsákmányoltam volna ki galád módon a Perihelion anyagok kritikaírási lehetőségét…sorry, kollégák.
Jelen esetben pusztán négy számról beszélünk, mely egy EP ügyén egyáltalán nem kivetni való tényező. Minőség tekintetében természetesen veretlenül zseniális a felhozatal. A Hold egy méginkább kifinomult anyag, az agresszív elemek rendkívüli mértékben szorultak háttérbe, sokkalta a zenei kiteljesedés, a fülgyönyörködtető megoldások és hatalmas karmokkal lelkünkbe tépő érzelmek uralkodnak a tételeken.
A zenekar – mint azt a hírekben is láthattátok – egy vizuális orgazmussal felérő klipet is elénk tárt, ami velős, elgondolkodtató, ugyanakkor mondanivalója hátborzongató is egyben. Nem mellesleg igen dicséretre méltó, milyen minőségben tárták elénk a láttatni kívánt képsorokat. Teljesen elragadó.
Ő a Feneketlen – azóta nagy kedvenc.
Igazából most hazudtam; amióta kijött a Hold, a teljes anyag nagy kedvenc lett, azon pedig külön elhültem, mennyire Perihelionos is, ámde Twin Peaks hangulatot okádó a feldolgozás, mely az ikonikus utolsó részben hangzott el (amennyiben jól tudom). Úgy látszik amit Gyula egy közelmúltban elkészített interjú alatt elmondott, hatalmas valóságtartalommal bír: vagy Twin Peaks rajongó vagy, vagy még nem tudsz róla.
A Hold úgy érzem, segíthet egy kicsit elmerülni belső gondolatainkban, megélni olyan érzelmeket, melyeket sokáig hanyagol az ember az életéből.
Hogy a következő anyag, mely kijön a debreceni éghasító társaságtól, komolyabb, avagy szintén érzelmekkel telibb lesz…nem tudom. Számomra a mostani vonal is ragyogó. Kissé más, mint amit vártam, de a legkevésbé sem rossz.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
