A Lord Vigo név egyeseknek ismerősen
csenghet, főleg, akik a 80-as években már ifjúként, nagy reményekkel teli ültek be a Szellemirtók második részére, ami viszont nem aratott akkora sikert, mint elődje. Ez nem Vigo, a kárpátok ostorának szerepén múlott, mert a Drakula legendájával egybemosott, középkori démon figurája igencsak meggyőzőre sikeredett. A festményről gonoszan mosolygó szadista hadvezért Wilhelm Von Homburg (eredeti nevén – Norbert Papen Grupe) egy náci apától származó, egykori bokszoló játszotta, aki szexuális kilengései és drogfüggősége mellett ezzel a szereppel lett viszonylag ismert (azért feltűnt a Die Hard első részében is, de ott a kutya sem jegyezte meg). Az ő karakterével nyitja lemezét a szinte semmiből feltűnt, nem sok információt nyilvánosságra hozó Lord Vigo zenekar, akiknek Under Carpathian Sun c. lemezénél ahhoz is sokat kellett kutakodnom, hogy eldöntsem, ez most album-e, vagy sem. A három fős brigád 2015-ben kiadott egy demót ugyanezzel a címmel, amit Németországban egy jeles magazinban a hónap demójaként értékeltek, ezt a demót dobták meg még két dallal és a No Remorse nyomta ki albumként kis példányszámban CD-n és vinylen. Mindkettő új borítóval, pofás küllemmel látott napvilágot, de csak a véletlen műve lehet, ha összefutunk vele. Egyébként a borító szinte tökéletes: egy igazi alattomos démon lappang a lemezen. A zenekar azóta megjárt több doom metal fesztivált is és elmondhatjuk, hogy beindult a szekér…
Hogy mit hoz a Lord Vigo? Egy nagyon jól sikerült, zsigerből, érzésből felrántott epikus doom metal lemezt, amiben ugyanúgy szerepet kap a klasszikus heavy metal, mint a Candlemass, Solitude Aeturnus féle, eredeti vonulat. De megemlíthetjük nyugodt szívvel a Witchfinder General, Pagan Altar zenekarokat is, mert itt vegytiszta, okkult hangulatú doomot kapunk, amihez mégis sikerült valami egyéniséget is kovácsolnia a zenekarnak, ráadásul még humornak sincsenek híján a képeiket elnézegetve. Ebben szerepe van a rejtélyességnek, no meg Vinz Clortho énekesnek, aki a szegecsekkel telepakolt bilivel a fején és az elmaradhatatlan (időjárási viszonyok és fényviszonyok nem számítanak) napszemüveggel azonnal felismerhetővé válik, amikor elkezd énekelni, akkor pedig mindenki meglepődik, milyen előítéletekkel indult neki egy dalnak.
Nem tökéletes a Lord Vigo zenéje, hemzseg az apró furcsaságoktól, mint amit kazettáról kazettára másoltak, de a lemez szinte kívánja, hogy ezt tegyék vele és ezt nem tudom negatívumként értékelni. Az Under Carpathian Sun egy 30 évvel elkésett kiadvány, ami azonnal megragadja majd azt, aki ezt nem bánja. A zenekar szerint a kiadvány 2015-ben jelent meg, a kiadónál több dátum is szerepel, de én a CD formátumhoz való 2016-ot jelöltem. Ez azért érdekes, mert a zenekar oldalán már jelezték, hogy dolgoznak a folytatáson, így nem kell feltételezhetően nem kell éveket várni egy még érettebb lemezre…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
