Grey Wolf

Glorious Death (2016)

„Crom! Még sohasem imádkoztam hozzád. Nem tudom, hogyan kell. Senki, még Te sem emlékszel majd, hogy a jó oldalon álltunk-e, vagy a rosszon. Hogy miért harcoltunk, és miért adtuk életünket. Nem! Csak az számít, hogy kevesen szembeszálltunk sokak ellen. Ez a lényeg. Te a bátrakat szereted, Crom. Ezért egyet kérek Tőled. Engedd, hogy bosszút álljak! Ha nem hallgatsz meg, a pokolba Veled!” – idézet a Conan, a barbár című könyvből.

Fabio Paulinelli metal barbár néhány veterán brazil underground bandában összegyűjtött tapasztalataival 2012-ben úgy döntött, hogy saját projektet indít és ezúttal kizárólag arról és úgy fog zenélni, ahogyan ő azt mindig is elképzelte. Még ebben az évben, illetve 2013-ban összesen hat (!) demót készített el, majd egy gitáros barátjával rögzítette a Grey Wolf című első nagylemezét. Még ugyanezen évben tényleges zenekarrá alakította át projektet és viszonylag hamar, 2015-ben leszállította a We Are Metalheads című második ostorcsapást. Egyre ismertebbek lettek az undergroundban, mindez pedig odáig vezetett, hogy az addig megjelent két albumot egy amerikai kiadói is megjelentette. Ez a történet folytatódik most a Glorious Death című harmadik albumukkal.
 

Az olyan metal himnuszok alapján, mint amilyen a The Eyes of the Medusa vagy a The Barbarian, egyértelműen a Manowar jut majd először a hallgató eszébe, de a horda nem áll bele ebbe a langyos vízbe és főként a falkavezér dalszerzői képességei miatt további távlatok felé menetel. Fabio kivételesen tehetséges basszusgitáros, aki technikás játékával gyakran kápráztatja el a hallgatóját, nem csoda tehát, hogy a Grey Wolf-ban ez a hangszer kiemelt figyelmet élvez. Nem csak a jó érzékkel beállított hangerő mellé kialakított karakteres megszólalás miatt van ez így, hanem a szinte már-már sajátos, felismerhető stílusa miatt is, ami valamennyi nótában kidomborodik. Lehetetlen úgy meghallgatni ezt az albumot, hogy ne maradna meg bennem a négy húros hangszer játéka és annak szólói.
Szinte látom magam előtt az állatbőrbe bújt izomkötegeket, amit egymásnak feszülnek a címadó menetelésében, együtt tombolok a szürkefarkassal a Metal Avanger-ben, majd veszek el teljesen a The Axe Will Rule the Kingdom nagy ívű hangulatának technikásságában (figyeld meg a basszusszólókat!), amit a vendégként meghívott Yuri Fulone billentyűjátéka tesz még inkább különlegessé. Egy újabb himnuszban hűséget fogadok a felszabadító Conannak (Conan the Liberator), ezt követően pedig harcosként ismét a végtelen csatamezőkön találom magam a Warrior húsdarálójában, hogy aztán meghallgassam a vörös amazonról szóló, felejthetetlen refrénű Red Sonja-t. Ha mindez nem lenne elég, akkor zárásnak kapok egy lágy, balladai hangulatú, ám nem kevésbé epikus ódát a Cimmeria képében, amiben Arthur Migotto, az album producere vendégszerepel fantasztikus, Diora emlékeztető orgánumával. Itt ismét csak a zseniális basszusszólóra tudok hivatkozni…
 
Gondolom feltűnt, hogy nagyon lelkes vagyok az albumot illetően, de megnyugtatok mindenkit, ez nem reklámszöveg vagy személyes elfogultság, a Glorious Death tényleg ennyire jó! Lehet, hogy Fabio énekhangja nem fogja megnyerni mindenki acélszívét, ám az mindenképp tagadhatatlan, hogy ehhez a témához az ő nagyon nyers, nagyon érces karaktere nem csak, hogy tökéletesen illik, de meghatározó elemként járul hozzá a hangulatteremtéshez. Márpedig a hangulat itt magától értetődő módon a teljes játékidő alatt a tetőfokán van, ezért újból és újból arra kényszerülök, hogy levegyem a CD-t a polcról.

Glorious Death by Grey Wolf

Kétség sem fér hozzá, hogy a Grey Wolf egyike azon zenekaroknak, akikben pezseg a kreativitás, akik nem a megújulásban vagy a változásban, hanem a fejlődésben hisznek. Ha úgy tetszik, a bevált receptjük szerint minden mozzanatukkal egyre halálosabb pengéket kovácsolnak a kimériai acélból, amely kitartó munka a kezdeti nyers próbálkozások után idén öltött tökéletes formát. Ez a ragyogó, rozsdamentes penge, aminek a banda a Glorious Death nevet adta, a maga teljes alázatosságával, a műfajhoz való töretlen hűségével nem csak, hogy bebocsájtást enged nekik a hasonló témájú bandák dicsőségcsarnokába, de egyenesen trónra ülteti a brazil barbárokat.
Akárhogy is, de ez egy fantasztikus igazhitű heavy metal album, nulla százalék meglepetéssel, de a műfajban legfontosabbnak számító száz százalékos hitelességgel, gyönyörű borítóval és booklettel, ennek okán pedig tekintélyes gyűjtői értékkel. Ha csak egy harcos metal albumot vásárolsz idén, akkor feltétlenül a Glorious Death legyen az! Hail!

november 23.,