
Az EP-t nyitó Last Journey To Outer Space már a kezdetektől agresszív tempót diktál. Feszes, extrém gyors sikálásai csak a pár pillanatig tartó kozmikus szinti hangon rezonáló pszichedéliák törik meg, ami után egy klasszikus ˝mélyről bömbölő˝ death metalos hörgésekkel tarkított hipersztrádán száguld tovább, hogy egy kisebb pihenőt engedélyezzen a Silence Of Origin nyúlfarknyi akusztikus-progresszív kikötőjében. Az ezt követő Fading Into Dark Matter szintén erős gyökerekkel kapaszkodik a korai ’90-es évek enyhén thrash/death fűrészgép groove kompozícióihoz, amiket gyilkosan kaszaboló black metalos betétekkel és károgó sikoltásokkal zúznak szét, hogy végezetül ismételten egy újabb prog-akusztikus témába vesszenek bele. A záró Final Doom-tól azt várnák, hogy némileg visszafog a tempóból, amit párszor meg is tesz ugyan, de itt is a jó öreg kaszaboló halál tempók dominálnak.
Az Amorite old-school death metal sci-fijére azt kell, hogy mondjam, erősen érezhető rajta a fejlődés, ami a debüt Invisible Fire albumuk óta a csapat zeneiségén végbe ment. Ez gondolom nagyrészt köszönhető az új tagok, a friss vér érkezésének és az EP ötletesebben összerakott – ha nem is annyira sokrétű – kompozícióinak, amiket csak még jobban kihangsúlyoz a Papp Norbert győri grafikusművész által készített sötét hangulatú borító.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.