Öröm
O

Az eredetileg kazincbarcikai, mára már budapesti illetőségű komor, atmoszferikus dark/ambient/doom zenét játszó Öröm zenekar még valamikor 1998-ban alakult. A kezdetekben trióként működő formációt – Vízió – gitár, basszusgitár, narráció, Holdh – szintetizátor, programok, Myst – basszusgitár, szintetizátor (1998-2006) – mára már csak a két alapító tag viszi tovább.

Első bemutatkozásuk a 2000-ben megjelenő Beteljesedés demo volt. Ezt követte a 2003-as Dolmen demo, valamint a szintén ez évben kiadott Élet című kislemezük, majd a Keserves öröm című közös split kislemez a Keserv zenekarral 2006-ban. A formáció első nagylemeze 8 címmel 2006-ban jelent meg mindössze 8 példányban és a Dolmen demo, valamint az Élet Ep dalait tartalmazza. Ezt az anyagot az orosz STN Records (2009) és az argentin Twilight Records (2013) újból megjelentette.

Bő kilencévnyi szünet után 2015-ben, O címmel készítették el második albumukat, ami 88 darab példányszámban, digipack formában, 12 oldalas booklettel látott napvilágot. Az új albumon gitárosként közreműködik VZ, aki jelenleg a Sear Bliss, a Bornholm, illetve a neo-folk Scivias zenekarokban is játszik. A 6 tételes konceptalbum dalai magyar nyelven szólalnak meg. Ahogy ők fogalmaznak: „régi zenei ösvényünkön haladva, új utakat keresve alkottuk meg.„
 

A Hajnal sejtelmes hangfoszlányaiból kibontakozó nehéz légkörű, mélabús természeti hangokkal átitatott akusztikus atmoszférája egy komor, de szépséges melódiákkal teli indítást kölcsönöz a lemeznek. A dal sötét ambient jellegét még jobban kihangsúlyozzák a rideg, kristálypohár csilingelésszerű dallamok, a gyászmenetes szintetizátor, valamint a hátérben kísérőként végi finoman duruzsoló gitár zümmögései. Mindezekhez ködszerű látomásként társul egy lassú, funeral doomos lüktetés, ami alatt Vízió narrációja inkább károgó szövegmondásba fordul át, ezzel egy black metalos csavart téve az őszies gyász-tájképbe. 2081. 09. 03. „Ma napfogyatkozás lesz, de a szürke szmogfelhők mindent eltakarnak. Vízért állok sorba többedmagammal”. Apokaliptikus jövőkép, egy utópisztikus világvég látomása monumentális orgona hangokkal átszőve, amik még a Csend komótos esőcseppenként lecsapódó zongorabillentyűi alatt is a füleimbe csengnek.

Az 1 lassú rögökként pergő klasszikus zenei és ambinet/doom témái a magány vaskos palástját vállamra terítve, zsebeimbe rongyosodó kezekkel lépkedve visznek tovább a hétköznapi lét minden nyűgét maga mögött hagyó mélabús melankólia lírikus ösvényein. Miközben lelkem, testem elhagyva a nem emlékezés illúziójába remegek. Örök sodrás, a szűnni nem akaró képzelet. Az újjászületés, amivel újra része leszek a Földnek.
Az enyészet öle fogad magába a Föld nyirkos fekete akusztikájában. A szellemként susogó szintetizátor kozmikus futamai árnyként szállítják lelkem oda, ahol „Már nincs elegem semmiből, már nem fáj az élet. Most vacsorája vagyok a létnek”. Egy gumó lennék, aminek megrepedt burkából csíraként szökkennek a csillagok, s haldokló lelkekként üvöltenek az éjbolt sötétjében. Az Űr sötét és kozmikus, filmzenei elektro-ambient zajhangjainak elgondolkodtató záró monológja bennem is felteszi a kérdést: „Mi vagyok, mi voltam… csak csend, és visszhangzó némaság… hol a fák őrzik a lelkeket… végleg.”

 

 
Azoknak, akik kedvelik a nyugodtabb, masszív hangulatba ágyazott melankóliát, és nyitottabbak egy befelé tekintő, önismereti, a belső magány határain történő bolyongásra, azoknak az Öröm zenéje élvezetes relax csemege lesz. Az album mind a 6 tétele zeneileg egy olyan spiritiszta megtisztuló élményt nyújt, amivel kilépünk a mai tucat zenék világából. Hogy lelkünk ködös ösvényein kóborolva lehajtjuk fejünket a magányba/halálba.