A budapesti Winterheart 2007-ben kelt életre Tóth Ádámnak (ex-Necroratory) köszönhetően. Ekkor még egyszemélyes projektként működött, amihez az évek során Nagy Péter dobos, Szalai Gábor (ex-Necroratory) basszusgitáros és Géczy Zsolt (ex-Necroratory) gitáros csatlakozott .
A zenekar első nagylemeze 2012-ben látott napvilágot My Journey to Suicide címmel, amelyet 2014-ben a Facing What I’m Becoming követett. Tartva a jól bevált két éves ciklust, idén szeptember 16-án megérkezett a harmadik nagylemez a Nothingness, amely az RX stúdióban került felvételre.
Lemez tálalása
A hagyományos CD-tok helyett egy kihajtható keményített papírt kapunk, amelyben egy kialakított lemeztartó található a CD-vel. Az albumborító (amit a mellékelt képen láthattok) tökéletesen tükrözi azt a hangulatot, amit a zene nyújtani fog. A kiadvány hátsó részén vízszintes sorszámozással, függőleges irányban olvashatóak a dalcímek. El kell ismernem, hogy a lemez tálalása kreatív módon van megoldva, csak egyetlen apró negatívumot tudok felhozni vele kapcsolatban: ha az ember a kezében tartja, zavaróan látszódni fog az ujjlenyomata.
A stílus
A zenekar suicide metal-ként aposztrofálja az általa játszott zenei irányzatot. A dalok központi témája a halál és az ezzel kapcsolatba hozható dolgok. Nekem azonban ez inkább lassú tempójú depressive black metal-nak tűnik, bár ezen nem veszünk össze.
A dalokról
A Nothingness lemezen hét dal plusz egy intro kapott helyet. A rögzített számok részben angol és magyar szövegekkel szerepelnek.
Az introban lassú témájú akusztikus gitár kíséret hallható, melyhez szintetizátorral előidézett ambient hatást kevernek.
Az Áldozat című szerzeményben már a torzítók is teszik a dolgukat, ezzel felruházva azt az egész albumra jellemző éllel. Az áldozat lassan indul, majd 2,5 percnél gyorsabb ritmusra vált.
A Kill Me szintén lassan indít, majd közepes sebességre kapcsol, utána visszatér a lassabb témákhoz.
A Forgive Me esetén észleltem némi ritmusváltást, ott egy kicsit gyorsabbra váltanak.
Nekem legjobban a Drifting Away nyerte el a tetszésemet. Ugyanis ennél a nótánál éreztem azt, ami a Winterheart zenéjére leginkább jellemző.
Kiknek ajánlom?
A Nothingness-t azoknak ajánlom, akik nyitottak a zeneileg lassabb témákra, és befogadja a gyomruk a depressive black metal zenei irányzatot. A Nothingness közel 45 perces útra invitálja a hallgatóit.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
