Az Overcast neve ismerős volt, ám kb. ennyi volt, amit el tudok mondani róluk. A Mérged címet viselő EP-jükkel való ismerkedés és annak ismertetése során igyekeztem a csapat munkásságával is képbe kerülni, amiben Novák Árposz a csapat “vezíre” segített.
A négy számos anyagon az a fajta dirty rock hallható, amit annak idején a Sex Action honosított meg itthon. Ennek az alapjai, már az említett WHY? zenekarban is meglelhetők, de igazából 2012-től mondhatjuk, hogy elkötelezték magukat a műfaj mellett.
Ha felületesen hallgatjuk a nagyjából negyedórás anyagot, akár simán rá lehetne vágni, hogy valami kiadatlan Sex Action cucc került a lejátszóba, mert Árposz hangja erősen emlékeztet Szaszáéra, bár kevésbé reszelős, viszont jóval erőteljesebbnek érzem és még jobb – de legalábbis nekem jobban tetsző – dallamokat is hoz. Ráadásul az, hogy Kispál Gábor gitáros vokálozik is, még dob a dalokon. A szövegvilág hozza a kötelezőt, kevésbé szókimondó, inkább a sorok között olvasva adja a stílus követelte csajozós, motoros témákat.
Kifejezett erőssége az EP-nek, hogy amellett, hogy – bár nyilván nem számíthatunk nagy megfejtésekre – igyekeztek a megjegyezhető témákra hangsúlyt helyezni és a hangzásra sem lehet panasz. Sőt! Jó zúzósan szól az egész.
A nyitó Pokoli fény még kicsit túl is lép a szokásos dirty rock kliséken, ez már inkább metal. De hasonló érzésem van a másodikként érkező Glória esetében is. A szóló miatt ez is több, mint amit egy dirty rocker brigádtól várna az ember, a végére meg még inkább bedurvul. Még a Down is eszembe jut. Ezt jó jelnek tartom, egy különleges egyveleg lehet még ebből.
A Kisördög már inkább a hagyományos laza dirty rock, ez egy jól felépített dal. A Méregről ugyanúgy eszembe jut a Cult, mint a hazai ősrock csapatok és Matyiék. Előbbit a nóta kezdése idézi zeneileg, az utóbbiak az énekdallam és a szöveg miatt ötlik fel bennem. Mondjuk a szóló nekem itt is “kilóg”, úgy értem sokkal jobb, mint amit egy motoros rockot játszó bandától várnék. Ráadásul jó ötlet volt ezt a végére hagyni, mert a lendülete arra késztet, hogy újra nekifussak az EP-nek.
Szóval a négy szám is meggyőz arról, hogy érdemes a csapatot szemmel tartani és ha ez a zene így tud működni hangzóanyagon, akkor jó körülmények között élőben nagy pörgést indíthat be. Hallgassátok meg!
A lemezborító sem olyan, amit egy dirty rock anyagtól várna az ember, azonban megismerve a dalokat azt kell mondjam, illik hozzájuk ez a Álmos Alex tetováló és festőművész barátjuk által készített sötétebb grafika.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
