Bár csak lehet, hogy nekem ilyen nagy újdonságok ezek, révén ezen műfaj előadóit kissé kirekesztettem az életemből. No, de sebaj, remek idő ez arra, hogy sorozatosan bepótoljam ezen hiányosságomat.
A Stillborn formációról fogunk most tárgyalni (ahogy elnéztem Encyclopaedia Metallum-mon, van még pár ilyen nevű banda), kiknek már 5 nagylemez, 3 demo és 1 split kapcsolódik a nevükhöz, fennállásuk 20 éve alatt.
A hagyományos katolicista mozgalmat támadó szövegvilágot- és gondolatokat képzeljünk el – általában ez is a jellemző a hasonló bandáknál. Zenetechnikailag sem mutatnak semmi újdonságot, ugyanazon sémákat használják, mint azt megannyian tették már. Ennek ellenére a tempójával, dinamikájával, valamint a dupla vokállal elértek egy kifejezetten hallgatható összetételt.
Ugyan az anyagon kilenc szám kapott helyet, így is csak 33 perc az összjátékidő. Ennek fényében sokat nem is tudom boncolgatni.
Miután kétszer-háromszor végigszaladtam rajta, határozottan hallgathatónak mondtam, egyedül azért vontam le pontot, mert sok a sablonelem. Ami sajnos az albumdesign tekintetében is érezhető. Gyér lengyelemnek köszönhető nem mondanak túl sokat a számcímek (na jó, szerintem a Ancykryst tudom, mit jelent), a google translate-et meg inkább hagyjuk, ha lehet. Megelégedtem annyival, amit hallottam: egy igényesen és dinamikusan felépített, ám semmilyen újdonsággal nem rendelkező lengyel death/black albumot.
Érdekes találkozás volt, ám nem mondanám maradandónak.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.