Nocrul
Khorne (2016)


Újabb black metal gravitációs hullám érezhető a hazai légtérben, amit ezúttal a Neverheard bakancs dobbanása okozott. Gyakorlatilag a black metal színteret érzem egyedül ugyanolyan minőséginek idehaza, mint két-három évtizeddel ezelőtt (amikor még fogalmam sem volt a létezéséről – önvallomás). Természetesen mielőtt elakadna a lélegzete a death, thrash és a többi fémharcosnak, pusztán mennyiségi előnyt érzek a black javára. Egyszóval: ebben vagyunk a legerősebbek.

Khrul és Noctis újabb fúziójának a gyümölcse van a kezemben, aminek annyira tetszetős a kivitele, hogy le kellett fényképezzem. Balázs azt írja az NHD oldalon, hogy hét paneles a kazettaborító, és ennek miértjét csak sokadjára értettem meg. Oldalszámban kifejezve ugyanis tíz plusz a kazetta válla és kis hátsó füle..
Mindegy, a lényeg az, hogy nagyon szép, és nagyon részletes. Három demó után tehát itt az első Nocrul lemez.


Harciasan indít a Blood and Skulls. A hangzás egészen meglepően profi. A Kampfarra emlékeztet a kimért tempó, a jó tervezés és a szélesre kevert sztereokép. A dal közepén érdekes szintetizátoreffektek hallhatóak, amire nagyon jól illik a hangszerek kihalkulása. Nem hosszú betét az ott, de hat. Hangulatváltás viszont csak a több, mint öt perces tétel végén van, egészen addig jó izgalomfokozó feszültség érezhető. Egy minimális feloldását kapjuk ennek a végén. 
A Khornate Daemons álló harmóniával indít, majd gallopozásba vált. Itt is átszűrődnek szintetizátor (zongora?) hangok.
A következő tétel, ami mélyebb nyomot hagyott bennem, az a Greater Feats of Carnage volt. A kiteljesedés itt nagyon tapintható, már-már drámainak mondanám. Az ezután dörrenő Glorious Screams of Rage hat negyedes vágtája a ritmikai törés miatt okos húzás, és mivel ezzel indul a kazetta B oldala, kicsit olyan is, mintha egy egész színdarab második felvonásába csöppentünk volna. Két és fél perc után olyan ambient kiállást hallani, ami már – már a műfaj legnagyobb mestereire emlékeztet. Nem hosszú, de valóban kirepít a csillagok közé. Ezt egy olyan harci dob – riff páros töri meg, amivel a lemez kezdődik.
A Cult of Khrone-ban átívelő gitármelódiák finoman megírt részletei a lemeznek, hihetetlen jó hatást gyakorol velük Khrul. Egyszerre hatnak szépen és fájdalmasan. Mintha karddal vezényelne egy karmester egy lovasszázadot a közönség felé.


Kicsit gépiesnek érzem a dob hangzását, ezt leszámítva a megszólalás abszolút barátságos de műfajhű is. A gitár is lehetne koszosabb – mocsokabb. Ami viszont jót tesz az összképnek, az a túlvezérelt maszter. Ez hibaszázalék tulajdonképpen, én azonban szoktam szeretni, ha már metal. Noctis hangját és a vokál keverését egy black metalt először kóstoló hallgató talán egy kicsit egysíkúnak érezné, viszont alaposabban és többször hallgatva átjön a mágia és a gondos tervezés hatása. A Kill Maim Burn elejét például csak egy lágy szintiszőnyeg és dob támasztja – egyfajta martial ambient ízt csempészve az összképbe – az ének tisztán hallható, és az effekthasználat is átjön. Okos.

Az infólap szerint a Nocrul célja egyszerű de nem primitív black metal dalok írása, sötét melódiákkal, okos dobbetétekkel és atmoszférikus részekkel töltve. Ez a célkitűzés főként sikerrel járt, azt leszámítva, hogy egyszerűnek egyáltalán nem nevezném a zenéjüket. Technikailg nincs túltekerve, de még úgy sem fapados. Okos, a hagyományokat úgy őrző fémzene ez, ami képes 2017-ben színre lépni, és nem csak a nosztalgialevest kortyolja. Sorolhatnám, hogy mit  lehetne másképp, de a szerzők nem hinném, hogy erre lennének kíváncsiak, másrészt ez csak az én véleményem volna. Valós közönsége van ennek a fajta zenének, amely közönség simán meg is adja majd a képzeletbeli 10 pontját rá.

http://www.youtube.com/watch?v=GD7FgY2OhhI&


Lubomyr Melnyk
február 04.