Magam is meglepődtem azon, hogy már idejét sem tudom, mikor élveztem utoljára egy mezei, puritán lemezt elejétől a végéig anélkül, hogy kutatnom kellett volna valami extra adalék után. Higgyétek el, a sok meghallgatott lemez után időnként az ember könnyen túlcsordul a jóból, valamint a kevésbé nívós produkciók okozta sokkhatásból. Ennek egyenes következménye, hogy időnként az elvetemültebb metal zabálók már immunisak lesznek egy-egy kiadványra és gyorsan átlapoznak a következőre, miközben a felszínét kapargatják az adott zenei világnak. Ezek alapján nem kis teljesítményt mutatott be a Hades Rising bemutatkozó leme, miszerint egy random bökéssel elindított bandcamp elérésen keresztül magával ragadott annyira, hogy frissében kezdjek róla értekezni. Ugyanakkor a cikk bevezető része megköveteli magának a szövevényes szövegalkotást, mivel a zenekarról (ha nem egyszemélyes gyöngyszemről van szó) gyakorlatilag az ég világon semmilyen információt nem lehet találni. Hiába enciklopédia, facebook, youtube csatorna, egyetlen dolgot rág csak mindegyik a szánkba, méghozzá azt, hogy megjelent a zenekar nevét viselő debütáló lemez frissen, ropogósan. A műfaj atmoszférikus, melodikus death/black metal keverék, bár a fekete lovagok kézlenyomatát én kevésbé érzékeltem, mint a halálét. Az elkövető(k) származása is kétséges, mert egyik forrás görög eredetet jelöl, míg egy másik egyértelműen norvég gyökerekkel büszkélkedik, így ezen szűkös infómorzsák után nem marad más, csak a végeredmény.
Érdemes már most kitérnem a gyönyörű, izzó színekben pompázó borítóra, mely tökéletes kísérője az egyszerű, dallamos, mégis parázsló dalcsokornak, ami egy nem könnyű, 53 perces időkeretbe lett bebetonozva. A javarészt bő 5 perc környékén mozgolódó dalszerkezetek egyaránt merítenek a melodikus death metal hőskorszakából és a progresszívebb, elszállósabb vonalból, ami itt kifejezetten az In The Woods… Omnio lemezét idézte meg számomra. A Hades Rising azonban jóval lendületesebb, vastagabb az említett klasszikusnál, köszönhetően modern, erőteljes gitárhangzásának, ami igazán a velejét adja az egész albumnak. Nincs olyan dal ugyanis, amibe ne került volna egy fogós, modern lüktetés, éppannyira tördelt kiadásban, hogy még ne kelljen az agyongondoltság zászlaját kitűzni. A gyors, dallamos részeknél az egykoron csúcsformában lévő In Flames is visszaköszön, valamint a zongorás betéteknek és az időnként nagyobb szerepet kapó billentyűknek köszönhetően eszembe jutott a dánok melodikus bandája, a 2000-es évek környékén erős Mercenary. Ezeket a zenekarokat emlegetve ugyanakkor a kiadvány gyengéje is hamar feltűnővé válik, sajnos a vokalizálás megáll egy egyszerű, harapós hörgésnél, pedig a dalok jó része szinte követel egy kis dallamos, tiszta éneket, amit ritkán szoktam hiányolni, vagy egy két károgós elmebajt. Ettől függetlenül remek szórakozás az egész kiadvány, ahol a hangsúly tényleg a szórakozáson, az azonnal ható témák habzsolásán van, minden áthallás, érezhető példakép ellenére.
A Hades Rising bemutatkozása alatt nyugodtan lazulhatsz, foglalkozhatsz mással, időnként úgyis azon kapod magad, hogy jár a fejed, dobol a lábad és élvezed, hogy metal lemezt hallgatsz. Okos példaképekhez nyúlva kapunk egy igazán erős debütálást, amihez remélem hamarosan több információ is társulni fog, mert szívesen olvasnék róluk többet, valamint érdekelne, kik is ennek a remek kiadványnak az elkövetői… Hogy miről is van szó, arról még videót sem nagyon találtam (cikk írása közben került fel a teaser), de egy kedvcsinálónak ez is megteszi, a kiadványt pedig teljes egészében meghallgathatjátok a banda bandcamp oldalán.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
