Moby Dick
Kegyetlen évek

(Hammer Records • 2016)
Győr Sándor
2017. augusztus 29.
0
Pontszám
-
A Moby Dick a hazai thrash szcéna kiemelkedő alakja, de túlzás nélkül mondhatjuk azt is, hogy a teljes honi metal színtér ikonikus csapata. Itt vannak már 37 éve, (nem számítva a négy évnyi szünetet) koncerteznek, időnként lemezt is készítenek, de szerencsére nem futószalagon teszik ezt.
Ahogy az Ugass kutya! lemezük, úgy az eredetileg az EMI-Quint-nél 1991-ben megjelent Kegyetlen évek is megérte az újrakiadást. Az a negyedszázados lemez, amit 2016-ban 8. legnagyobb hatású magyar metal albumnak szavaztak meg a hazai rock/metal színtéren tevékenykedő zenészek, újságírók, bloggerek, hangmérnökök, grafikusok, szervezők. Azt talán mindenki tudja, hogy a szavazáson az első helyet a csapat már említett bemutatkozó lemeze érdemelte ki.


A Moby Dick azon csapatok egyike, akikkel megismertem a keményebb zenéket. Még általános iskolások voltunk (’90 táján), amikor a balatoni úttörőtábor egy hete alatt a gettóblaszterből Smiciék akkor megjelent Ugass kutya! című albumának dalai szóltak a leggyakrabban. Az olyan számok, mint a címadó, a Keresztes vitéz vagy a Bűz van, ma is nosztalgikus érzéseket ébresztenek. Aztán persze nem lettem rögtön rocker, de az élmény megmaradt, s végül ilyen-olyan kanyarok után csak beszippantott a rock/metal.

1991-ben olyan metal történelmi pillanatokat érhettünk meg a nemzetközi porondon, mint az Acid Bath, a Behemoth, a Burzum, a Cradle of Filth, a Down, az Emperor, az Enslaved, a Nevermore vagy a Marduk megalakulása. Néhány klasszikus lemez, ami ugyanabban az évben jelent meg: Armored SaintSymbol of Salvation, Bathory Twilight of the Gods, Cannibal CorpseButchered at Birth, Death Human, Entombed Clandestine, Meshuggah Contradictions Collapse, Paradise LostGothic, de hogy stílusba vágókat is említsek ebben az évben jött ki az Anthrax Attack of the Killer B’s válogatása, a Sepultura az Arise-zal jeletkezett, a Slayer kihozta a Decade of Aggression-t és a Metallica Fekete lemeze is ekkor jelent meg.
Itthon pedig az Ossian Ítéletnapja, az Omen Feketében c. albuma, valamint a Pokolgép Adj új erőt c. lemeze is ‘91-es kiadású.
Na, de ennyi kitérő után térjünk vissza a Kegyetlen évek lemezhez, ami az első volt, ami egy multinacionális kiadó gondozásában jelent meg. Fontos momentum a csapat életében, hogy itt került képbe Pusztai Zoli, mint szövegíró, akivel ezután folyamatos lett a banda munkakapcsolata. S véleményem szerint Zoli szövegei nagyban hozzájárultak, hogy Smiciék kultikus csapattá váljanak.
A másik lényeges pont, hogy itt is igaz, hogy minden örök, mert hiába telt el huszonöt év, az olyan szövegek, mint a “Naponta robban egy pokolgép/Valaki holnap a torkodra lép/Vér folyik az utcán, a moziban/…” ma talán igazabbak, mint valaha. Szóval ilyen ez a század (is). Sajnos ennek nem nagyon lehet örülni…
Ahogy a bevezetőben említettem, az album negyedszázados korát megünneplendő, tavaly év végén a Hammer Records ezt is kiadta újra, ám az Ugass kutya! lemezzel ellentétben, ezt nem csak remaszterizálták, hanem bizony valamennyi dalt újra fel is játszották. Szól is, mint az állat!

Nyilván a nosztalgia miatt mondhatják azt az old-school rajongók, hogy az eredeti jobb volt, de két okból sem hiszem, hogy érdemes fanyalogni.
Egyrészt nem volt más lehetőség, hiszen az eredeti felvétel jogai a régi kiadónál maradtak, másrészt mint azt Smicivel készített interjúnkból megudhattátok,
“…Az újravett Kegyetlen évek nem a régi lecserélése végett készült, hanem egy hiánypótló kiadvány. Az anyag régóta beszerezhetetlen, a fiatalabb rajongókhoz csak az internet vagy másolás útján jutott el, most meg fizikai formátumban is birtokolhatják, feltehetik a polcra a gyűjteménybe.
Sokan meg annak örülnek, hogy jó hangzással hallgathatják ezeket a klasszikus dalokat. Nyilván ők is előveszik majd a régi, klasszikus albumot is, lehet éppen az új hatására. Mindegyik változatnak megvan a maga feelingje, értéke és érdekessége.”



A lemezt anno feljátszó négyeshez képest a dobos poszton történt csak változás, a klasszikus dalokat most Budai Béla játszotta fel Smici saját MD Stúdiójában, aki nem sokkal a felvételek előtt vált teljes jogú taggá Hoffer Péter kilépése után. Bár Bélát és képességeit ismerhetjük innen-onnan – például együtt zenél Smicivel a Bloody Roots-ban – nyugodtan jelentem ki, hogy jó választás volt. Lendületesen, dinamikusan ütötte fel a tíz dalt.
Ami még szembe(fülbe)ötlő változás az album alapvető hangzásán túl, az Smici hangja. Hallatszik az évek tapasztalata. Talán ez adja az igazi jelentőségét ennek a kiadványnak. Egy érett ötvenes férfihang szerintem nagyobb hangsúlyt tud adni az amúgy is súlyos mondanivalónak.
Ha kedvencet kellene megneveznem, akkor a fejleszakító, bólogatásra késztető, középtempós címadó mellett a Slayer-esen kezdődő Ilyen ez a század és a záró Köszönöm jól vagyok lenne az, amit választanék. De említhetném a lendületes Good Bye-t, vagy a lassú, húzós Beteg a Földet is. Van tehát miért szeretni a lemezt.


Ahogy az Ugass kutya! esetében is történt, úgy most is újragondolták az eredeti borítót (amit azért a bookletben megtaláltok), Kertész Enikő remek munkát végzett, nekem legalábbis sokkal jobban tetszik, mint a ‘91-es kiadásé. Ott mintha a látványra kevesebbet adtak volna, meg nyilván akkor mások voltak a lehetőségek is.
Összegezve annyit mondanék, hogy érdemes ezt a hiánypótló klasszikust beszerezni. A pontozástól pedig eltekintenék.