Amikor azonban kezdtek alakulni a banda dolgai, hirtelen véget is ért, amikor 98-ban Marco Riva dobos, Andrea Salvetti basszer leléptek a trióból. Érdekes, hogy ezek után sem távolodtak azonban túl messzire, Andrea a végül gyenge próbálkozásként földbe állt Temple Of Pain során követte Fabio mestert, Marco pedig továbbra is a kés?bbi kiadványok küllemén munkálkodott. A zenekar megsz?nt tehát létezni, viszont az említett kitartás és elhivatottság létrehozta a Sad Symphony néven futó új formációt, ami rövid bohóckodás után hamarosan újra Thunderstorm néven futott tovább. Miután helyreállt a rend Fabio körül köszönhet?en Omar basszusjátékának és Massimo dobolásának, hamarosan megjelenhetett az els? hivatalos nagylemez, a kis kitér?re való tekintettel Sad Symphony néven. A meglehet?sen jól sikerült, immár sok éve csiszolgatott dalokat rejt? lemez egyetlen hibájának a kort tekinthetjük, amiben létrejött, ugyanis mindez nem az ezredfordulón, hanem az induláskor kiadva azt eredményezhette volna, hogy a név bekerüljön abba a bizonyos második hullámba, ami az évtizedben virágzott (Solitude Aeturnus, Count Raven, Penance, Cathedral, The Obsessed). Így maradt a múltidézés és a keserédes merengés, mely után szerencsére nem újabb földbe állás, hanem egy jóval er?teljesebb album születhetett meg, méghozzá a Witchunter Tales. 2002-ben Fabio számítása betalált, ráérzett mind a dalszerzésre, mind a hangulatra és csúcsra járatta a Thunderstorm nevet, mely után ismételten csak útkeresgél? lemezek születtek, az itt mutatott formát csak id?nként megvillantva.
A legideálisabb dalhosszok és témák mellé remek hangzás is párosult, aminek köszönhet?en a nyitó, alig két és fél perces Reality már igazi doom esszenciának számít Fabio baljóslatú, mély, ám nagyon tiszta hangjával. Ezek után a címadó esik nekünk mindennel, ami mára klisének számít: mennydörgés, harangzúgás, viszont a gitárok érdemét semmi sem veheti el az évek múlásával sem. Kemény riffek, ólmos menetelés, heavy zakatolások és hatalmas refrén, ami a m?faj krémjébe repíti az olaszokat. De hát ez mégiscsak doom, pokolba a slágerekkel, majd ugorjunk fejest utánuk a lángok közé, ahol az örök magány vár ránk, jöhet a Parallel Universe doom esszenciája és végtelen lüktetése. Iommi mestert szinte látom a sarokban kuporogni a felvételek közben és büszkén tapsolni, a könnyekkel küszködve. A rövid Edge of Insanity akusztikus hangjaira nem feltétlenül volt szükség a lemezen, de nem sok vizet zavarva elhalad mellettünk és újfent a slágeresség tör el? a produkcióban a lendületes, húzós Inside Me formájában, ami némileg eltávolodva a hagyományoktól vérfrissítést is hoz a kiadványra. Az Unchanging Words az eleganciát és a tisztes elmúlást hivatott átadni a jöv? generációnak, akárcsak az ugyanolyan jól sikerült Star Secret, ami után meg Marcolinék nézhettek volna nagyokat. A lemez vége felé doomba mártott balladát is kapunk Glory And Sadness címmel, ami ismét más utakat jár be, mint a korábbi dalok. Fabioék kereken negyven perce után tiszteletadásra van már csak id?, ugyan nem a legötletesebb formában, de mindenképp min?ségi módon: az Electric Funeral riffjeivel vehetünk búcsút a bandától.
A Thunderstorm tündökölt, majd néhányszor megközelítve ezt a csúcsot kiadott még pár lemezt. A Faithless Soul szinte másolatként jött 2004-ben jellegtelenebb, valamivel gyorsabb dalokkal, de egészen szerethet? kivitelben. Az As We Die Alone stonerkedése és töltelék dalai közül szintén azok tudnak érdekesek lenni, amik hasonlítanak valamelyik itteni szerzeményre, a lemez végén található Hendrix feldolgozásról pedig inkább hallgassunk mélyen…uh, már kés?. Az utoljára megjelent Nero Enigma után már nyilvánvalóvá vált, hogy a vonat elment és csak önmagát másoló, megfáradt dalokra futja, így tehát búcsút vettek a felállástól. Méltatlan feledésbe merülés ez, egy be nem váltott ígéret, de a Witchunter Tales érdemeit b?n lenne elvitatni a zenekartól. Tedd félre az agyonkoptatott bandanevet, a félrevezet? logót és azt is, hogy sikerült nekik Salvator Rosa gyöngyör?, ugyanakkor még ma is bizarrnak ható festményéb?l kiollózniuk a legérdektelenebb jelenetet, mert ezt bizony a m?faj kedvelése esetén mindenképp meg kell hallgatnod.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
