Kalapács
Életreítélt

(2006)
Skinners_Cage
2007. február 16.
0
Pontszám
9

…tárápp-türüpp-turupp-tarapp-tá-tá-táttá! Fantasztikusan dinamikusan kezd Kalapács József és zenekarának új albuma az Életreítélt! Húz a verze, húz a refrén, nem lehet mást tenni, mint hogy rázzuk a fejünket ezerrel. Kicsit visszavesz a tempóból a következő „Nem az, ami megöl” című nóta. A refrén alatt csodálatos az a gitár dallam. Mindig is az ilyen típusú Kalapács dalokat szerettem. Néha nekem nagyon nyersek Józsiék szerzeményei, de mások szerint éppen ez a jó bennük. Az biztos, hogy koncerten nemigen lehet nyugodtan sörözgetni. Vérbeli színpadi muzsika ez.

Na de menjünk tovább és hallgassuk a címadó „Életreítélt” kezdésénél azt az arcbamászó, falat bontó riffet. Nincs még egy ilyen zenekar kis hazánkban, amelyik ennyire jól, ennyire zsigerből tolná ezt a stílust. A „Rock and roll örökké éltet” egy dallamos, szintén pörgősebb szerzemény, iszonyat hatalmas refrénnel. Az „Eltévedt fiú” fájdalmasan szép verzével és aztán egy fájdalmasan szép refrénnel operál. Fantasztikusan megdörren a semmiből visszatérő refrén.

A „Szemben az árral” tipikus lázadós nóta, sziporkázó énektémákkal. Én nem nagyon tudok azonosulni a szövegekkel, néhol kicsit furcsának is érzem, de tutira az én készülékemben van a hiba. Azonban az nagyon bántó a fülemnek, hogy sokszor a számok úgy vannak felépítve, hogy a refrént bevezető téma, nevezhetjük bridge-nek, hídnak, vagy akárminek is, annyira királyul megszólal, hogy utána jellegtelennek tűnik a refrén. Így volt ez sok régebbi számban is, és így van ez most is pl. a Szemben az árral című számban. Vagy a refrénekre kéne jobban ráfeküdni, vagy az átvezetéseket lerontani. 🙂

Az „Igaz úton járj” című dal gyönyörű gitártémával indul aztán jól bekeményedik a közepe felé. Az „Én akartam így” ismét egy „jól megmondós” szövegű speedes téma, ismét egy király refrénnel. „Az élet nevel” az egyik legérdekeseb szövegű szerzemény, de az egyik leghúzosabb refrénnel is ez rendelkezik. Az „Utolsó járat a pokol felé” című nóta egy Masterplan rokon riffel indul, és kegyetlenül a földbe döngöl a lemez végén. Kicsit túlnyújtják talán, de koncerten így fog sütni az biztos.

A Beloberk tesók hozzák a masszív, kőkemény alapokat, ahogy szokták, és ahogy azt tőlük elvárható. Weisz „Kicsi” és Sárközy Lajcsi gitárja, pedig úgy szól, mint az atom. Vastagon, szárazan, és mélyen. Most mintha több mély lenne a gitárhangzásban, mint az eddigi albumokon. Kalapács Józsi hangja semmit sem kopott az évek alatt. Ugyanúgy hozza a magasakat, ugyanúgy hozza a kiáltásokat és sikolyokat, és nem mellesleg olyan király dallamokat írt erre a lemezre is, hogy az valami fantasztikus.

A Kalapács zenekar megalakulása óta külföldi szintű lemezeket tesz le az asztalra. Annyi erő és energia van még ebben a zenekarban és a zenéjükben, hogy akár még 20 év múlva is ilyen minőségi albumokkal kápráztathatnak el minket. Hiszem, hogy ez így is lesz.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.