Hollywoodoo
Végre

(GrundRecords • 2017)
Győr Sándor
2018. január 31.
0
Pontszám
8
Az akkor már tíz éves Hollywoodoo-val a 2006-os Azistenlába c. lemez idején kötöttem barátságot, aztán a korábbi anyagok némelyikét (Karmolok, harapok lemez és Kívánj tízet! EP – mindkettő 2004-es) is meghallgattam. Tetszett a csapat által játszott hol lazább, funky-s, hol keményebb, kicsit garázsos, kicsit zúzós modern rock, amibe alteres és slágeres dolgok is vegyültek. Ezeket ráadásképp jól eltalált szövegek tették még szimpatikusabbá és szerethetővé.
Később aztán elvesztettem a fonalat, amit most a GrundRecords kiadásában megjelent új lemezzel sikerült újra felvenni, “Végre”, ahogy a lemez címe is mondja.

De nézzük kicsit az előzményeket!
A csapat még 1992-ben alakult Hollywood’s New Blood néven, Veszprémben majd ‘96-ban váltottak nevet. Kezdetben két énekessel, majd fúvós szekcióval, a kornak megfelelő feldolgozásokkal (Red Hot Chili Peppers, Faith No More, Rage Against The Machine) szereztek nevet maguknak. Ezután tagcserék jöttek, majd kialakult a Hollywoodoo fentebb említett arculata, aminek kiváló lenyomatai a kétezres évek elején/közepén kiadott anyagok.
Az évtized végére kicsit meglassultak a dolgaik, Light címmel 2009-ben jelentkeztek utoljára teljes albummal, amit viszont nem neveznék rendes sorlemeznek, hisz akusztikusan átdolgozott dalokat rejtett. 2011-ben még kijött az Érzések boltja EP-jük, majd 2014-ig csak néhány koncert erejéig lehetett találkozni velük.
A passzív időszakot, leginkább Trócsányi Gergő énekes és szövegíró egészségi állapota indokolta, de a hírek szerint a munka, a családalapítás is hátráltatta a zenekari tevékenységet.
A viszonylagos csöndet 2014-ben az igazi Hollywoodoo slágerek sorába illő Csillagos című dallal törték meg, ezt viszont csak rádióban lehetett hallani, valamint online volt elérhető. Megérdemelten került fel az új lemezre is.


S hogy milyen is lett ez a tizenegy dalos, harmincnyolc perces album?
Igazából azt tudom mondani, ha ismered a bandát, akkor nagy meglepetés nem érhet a Végre kapcsán. A stílusok mixelése, a zenei kalandozások eddig sem álltak távol a csapattól (érdemes a YouTube-os koncertvideóikat is megnézni/meghallgatni), most is kalandoznak, odafigyelve sok apró hangszerelési finomság bukkan fel. Viszont fontos megjegyezni, hogy ezeknek mind megvan a helyük és semmiképp sem a hangszeres magamutogatást szolgálják.

A már említett, a koncerteken rendszeresen játszott Csillagos remek indítás. Kicsit az “ultimate Hollywoodoo sláger” Örvényes testvérének érzem.



A következő emlékezetes darab számomra az Ezen a nyáron. Ez a korábbi MR2 Petőfi kompatibilis alter(?) csapatokat juttatja eszembe. Kellemes darab, amiben Szekeres Andris (Junkies) vendégszereplése is emeli a színvonalat. Simán el tudom képzelni valami nyári fesztivál (vagy a teljes nyári fesztiválszezon) beharangozójaként is. Igaz, ennek van mondanivalója is. 😉

Az említett stíluskavalkádot jól mutatja a rockabilly-s Az én világa, valamint a kicsit popos refrénű Ébren, ahol az énekdallamokról a kontrollzés/Mesekaszinós barátaim dolgai is beugranak. Utóbbi számban Süle Zsoltot is hallhatjuk, aki billentyűn segítette ki a bandát.

A korképnek (vagy kórképnek) sem utolsó szövegű Magába zárva kicsit dirty rockos, kicsit darkos hangulatú (az F.O. System/Sex Action akár adná is magát, de ez azért más), az egyik kedvencem.

Amik mellett nem mehetek el szó nélkül, azok a szövegek, amik nagy részét Gergő jegyzi, de három dal szövegét Nirnsee Krisztián gitáros követte el. Azt szeretem a Hollywoodoo-ban, hogy értelme is van a számaiknak, az egyszerű fogalmazás ellenére is érzek benne mondanivalót, mögöttes tartalmat.
A másik az, hogy bár roppant slágeresek a nótáik, hallgattatják magukat, odafigyelve rengeteg apró hangszerelési finomságot lehet felfedezni. És hát Szakács Tibor trombitajátéka is sokat dob az összképen. De hallgassátok meg és döntsetek!


A borító ötletes, nincs túlgondolva, de illik a csapathoz, meg úgy a visszatérés koncepciójához is. Ez egy jó lemez, na!