Atrexial

Souverain (2017)

Régebben egy-egy lemez megismerése után nem csak a dalok címeit, hanem gyakran azok szövegeit is tudtuk kívülről. Ehhez képest ma ott tartunk, hogy még a zenekarok nevei is olykor összefolynak. Az elmúlt hetekben legalább tucatszor hallgattam meg a death metalt mesterien tálaló spanyol Ataraxy aktuális anyagát, miközben hozzám került egy Atrexial nevű, szintén spanyol death metal banda lemeze. 
 
A Souverain a barcelonai négyes bemutatkozó albuma, de a tagok számos alvilági zenekarban serénykedtek eddig a pontig. A lemez jó egy évvel ezelőtt jelent meg, és 55 percével nem könnyíti meg a disszonáns hangokat sem mellőző lemez befogadását. Szerencsére, nem az emészthetetlenség oldaláról közelít a stílushoz a katalán banda, nem jutnak el a Deathspell Omegára hajazó káoszbrigád-formációk szintjéig (bár abban a kohóban is kovácsolódnak jó lemezek), de az említett zenekar hatása egyértelműen érezhető ezen a korongon is. Ugyanakkor a „blackened” jelző árnyéka is rávetül a korongra, így az összkép többször is a Behemoth világát juttatta eszembe.
 
Az album az egységesség képét mutatja – bár ez nem a Hellraiser filmből bejátszott betéteknek köszönhető –, érezhetően megteremtetett az albumot átfogó erő, bár a témák vonzereje némileg változó. Az olyan tételek, mint az Illuminatur, vagy a The Ominous Silence felmutatnak egyet s mást, lefoglalják az ember figyelmét, legyen az egy jól megírt gitárdallam, egy gyilkos riff, vagy az ádáz hangulat. A The Shadows of the Nephilim Throne is egyértelműen a pozitívumok közé sorolható. A többnyire gyors szerzeményeket kiállások, csavarosan örvénylő riffek és remekül megírt szólók (!) díszítik. Ennek ellenére én 40 perc környékén meghúztam volna a határvonalat. Akadnak az említettekhez képest átlagosabb momentumok is, amelyek mintha kissé hígítanák az amúgy számos erényt felmutató lemezt. Nincs rossz szám rajta, a teljesítmény nem nevezhető hullámzónak, de nem minden dal képes további értéket hozzátenni az addig megfogalmazottakhoz.

Ami első sorban méltatásra ad okot, az a dalírásra való törekvés, még ha nem is minden szerzemény kiugróan egyedi. Fontos volt a lemez készítőinek, hogy az intenzitás mellett kapaszkodókat is nyújtsanak, zeneiséggel ruházzák fel a dalokat. Lehet, hogy megterhelő a közel egy óra ebből a zenéből, de ezek az apró, ám roppant lényeges elemek, na meg a két perc körüli átvezető darabok, zongoraszösszenetek segítségével valamelyest mégis lélegzethez jut a hallgató, és van ideje felkészülni az újabb csapásra.

Souverain by Atrexial

Szeretem, ha valaki komolyan közelít a death metalhoz, és dalaival, hangzásával szinte félelmet tud kelteni. Mivel a szóban forgó spanyol alakulat ilyesmire is képes, egyértelműen megérdemli a lemez a jó értékelést.

február 23.,
február 26.,
február 27.,