Darkest Color

Deal With Pain (2018)

   A 80-as években a thrash metal kinyújtotta kiszáradt nyelvét, ráhelyezett egy marék drogot, amitől aztán úgy bepörgött, hogy ember legyen a talpán, aki képes lehet megszámolni, hány banda követte ezt a vonalat. A népszerűsége csúcsán szinte minden nemzet kivette a részét ebből a tortaszeletből, így nem maradhattak ki az egyébként néha igencsak alábecsült színtérként számon tartott görögök sem. Az ő csapásuk a világ számára a Flames nevű zenekar volt, akik igazán 3 lemezzel kívánták beírni magukat a műfaj nagykönyvébe, majd szép lassan elkezdtek darabjaikra esni, mind a tagságot, mind a színvonalt illetőleg. A Made In Hell, Merciless Slaughter és Summon The Dead igazi kincs lehet a régimódi kiadványok újrafelfedezőinek.

   A zenekar egyébként 2001 óta ismét aktív státuszban tengeti mindennapjait, komolyabb produktum nélkül, a múlt bulijainak felidézésével. Talán ezt elégelte meg Thomas Trampouras, „Tom” gitáros, aki mellesleg a zenekar fő mozgatórugójaként fogható fel a nagy évtized elmúlása után. A 80-as évek végén már más utak felé nézelődött és megírt egy komplett lemezt Darkest Color projektnév alatt, ami aztán nem került napvilágra, csupán a Flames koncerteken került elő róla pár szerzemény. A lassan kifulladó retro hullámra csücsülve elővette hát ezeket a régi dalokat, maga mellé vette John Rottenstick dobost és Thanos Haliasos gitárost, hogy rögzítsék végre megfelelő formában ezeket az ötleteket, így született meg a friss Deal With Pain lemez, ami leginkább olyan, mintha egy időkapszulában elásták volna laza 30 évre. A végeredmény szerencsére azonban nemhogy nem poros, de nagyszerűen visszaadja azt az elfelejtett, szőnyeg alá söpört, vagy már kifulladt energia áradatot, ami akkoriban hétköznapinak számított. A modern hangzás bőven hozzátesz az esetükben a kórusokhoz, a vastagon megszólaló riffekhez és a sikoltozó szólókhoz, melyek közvetlenül a Metallica, Slayer, Megadeth, Kreator és Sodom zenekarokat tartják legfőbb inspirációnak. Újat alkotni talán már nem is lehet az ő árnyékukban, de jó dalokat írni nem lehetetlen, erre tökéletes bizonyíték ez az album, ami a maga idejében megjelenve is magához vonzotta volna a megfelelő számú rajongót. Néhány vendéget is sikerült beszervezni a lemezre, így hallhatjuk a címadóban szólózni George Emmanuelt (Rotting Christ, Lucifer’s Child), valmaint Frank Blackfire (Sodom, Kreator, Assassin) játékát a Jesus Christ című számban. Az évek során cseppet sem csorbult agresszió 8 tételen keresztül áramlik hozzánk, melyek néhol gyorsak, máskor precízen menetelősek, de minden esetben fogósak. A közel 40 perces utazást ráadásul egy izgalmas lépéssel toldották meg, mivel a kiadvány végén szereplő Holocaust feldolgozás nem épp a legtöbbet játszott szerzemény, pedig a legendás angol NWOBHM banda is kivette a részét a heavy metal és valamelyest a thrash megszületésből The Nightcomers című, 1981-ben napvilágot látott bemutatkozásával.
   Sok munkával és alázattal készült tehát a Deal With Pain, amit szemrebbenés nélkül tudok ajánlani a cikkben felbukkant zenekarok rajongóinak. Megváltást, újdonságot már ez a lemez sem fog hozni nekünk, de ebben az esetben nem is ez az elvárt. A végeredmény egy, a borospincében sok évig elkallódott üveg vérvörös nedű, ami azzal ajándékozza meg a megtalálóját, hogy még mindig frissnek hat, ízeiben pedig megidéz egy egyre távolabb kerülő évtizedet.


november 23.,