Ha Oroszország, akkor nekem fémzenei vonatkozásban a doom/death stílus ugrik be először. Nos, a szentpétervári Circle Story közel sem ebben a műfajban alkot.
Már az Uncovered Fears című bemutatkozó nagylemezük borítója is valami mást sugall.
Bizony, valamilyen progos finomságot.
És valóban, a progresszív rock/metal is az egyik összetevőjét képezi a srácok által játszott ötvözetnek, melynek további alapanyagai a modern/alternatív metal és a grunge.
Kiadójuk olyan bandák rajongóinak figyelmébe ajánlja a Circle Story-t, mint Alter Bridge, Alice in Chains, Gojira, Stone Sour, Katatonia, Mastodon, meg úgy általában a progresszív muzsikák hívei számára.
Még azt is hozzáteszik, hogy némelyik dalban olyan az oroszok hangzása, mintha a Gojira-t összeeresztenénk a Dream Theater-rel és ezt megfűszereznénk egy modern, rádiórockos dallamvilággal.
Mivel már valamikor augusztus elején megkapta főszerkesztőnk a promo lemezt, de maga a promóció csak a hónap végétől kezdődött, így addig gyakorlatilag semmi infó nem volt elérhető a kiadvánnyal és magával a zenekarral kapcsolatban. Se egy zenekari web, vagy facebook oldal, se egy youtube videó. Semmi.
Az albumborítót sikerült nagy nehezen megtalálni a neten…
Tehát a borító és a kiadói promószöveg alapján döntöttem úgy, hogy elvállalom a recenzió írását. Igazi lutri volt, lévén egy hangot sem hallottam a zenéből…
Csak remélni mertem, hogy nem lesz ez rossz.
Szerencsére nem is lett!
Hangulatos, kellően, de nem túlzottan technikás, korszerű zenét rejt ez a majd’ 50 perces korong.
A cirkuszos, vidámparkos borító és a booklet képei is kedvemre valók, talán azért is, mert bírom az ilyen tematikájú könyveket. Főleg ha egy Stephen King, vagy Dean R. Koontz az írójuk. De a Dampyr című képregény általam olvasott részei közül is a vidámparkos sztori a kedvencem…
A Circle Story zenéje nem nevezhető félelmetesnek, borzongatónak, bár a második nóta címében benne van a rémálom szó.
Ennek ellenére a dal semmilyen értelemben sem rémes.
Inkább fogós, már-már slágeres.
Igaz, a lemez többi szerzeményéhez hasonlóan nem elsőre rögzülő fajta.
Kell vagy 4-5 hallgatás ahhoz, hogy ráérezzen az ember a dalok ízére, előjöjjenek a finomságok.
Mert azokból nem kevés akad, csak első, második blikkre kicsit még összefolyik az anyag, lévén tempók tekintetében nem túl nagy a változatosság.
Alapvetően közepes sebességen zakatolnak a számok.
Én mondjuk mindig is csipáztam a masszív középtempót, például a Forgotten Sunrise mélyre hangolt riffje szerintem pont így olyan hatásos.
Ha gyorsabban reszelnének a srácok, veszítene a súlyából ez a gitártéma.
E tekintetben talán a Katatonia utóbbi jó pár lemezére hajaz az Uncovered Fears.
Erős atmoszférával bír, de a dalok a középtempó különböző fokozatára épülnek.
A Breakaway hangszerelés és felépítés terén is emlékeztet a nu metal zenekarok dolgaira. A KoRn és a Papa Roach neve is felsejlik, csak technikásabb a kivitelezés és még egy rövid gitárszólót is kapunk.
Más nótákban mondjuk hosszabb, kifejtősebb fajtákat is.
A Hold Me kezdése meg P.O.D. rokon, aztán átvált hangulatos Dream Theater-be, a végén pedig egy pár másodperces blastbeatet is beiktatnak!
Szó mi szó, számomra nagyon is szerethető öszvér muzsikát játszik az orosz bagázs!
Igor Arbuzov nem tartozik az énekesek krémjéhez, de teljesen rendben van az orgánuma. A dallamérzéke meg főleg!
A The Warning Meshuggah-s kezdése egy lazább, akár free-jazzesnek is titulálható verzével folytatódik, aztán újra támadnak a mélyre hangolt riffek/groove-ok. Az elektronikát is pont olyan dózisban alkalmazzák, amitől nem sokall be az ember.
A Wrong Guy hallatán vált bizonyossá bennem az az érzés, ami a lemez elejétől ott motoszkált bennem, miszerint a Circle Story szellemi rokonságban áll, a néhai, általam nagyra tartott miskolci triumvirátussal. Eclipse, Varso, After All (később Haelo), természetesen.
Közülük a Varso rég földbe állt, az Eclipse talán tetszhalott, a Haelo meg nem túl aktív…
Sajnos…
Remélem az orosz brigádra nem ez a sors vár, mert akik képesek olyan slágert írni, mint a bődületes refrénnel felvértezett Disintegrated, azoknak jár a pacsi!
Az azt követő I Believe szintén méregerős szerzemény!
A teljes ismeretlenség homályából tűnt fel a Circle Story és engem meggyőztek debütáló nagylemezükkel.
Ha legközelebb még a tempókon is többet variálnának, akár még kedvencekké is előléphetnének!
Ergo, kíváncsian várom a folytatást!
Uncovered Fears / 2018 by CIRCLE STORY
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
