Pedig tisztességgel koncerteznek országszerte klubokban, fesztiválokon is fellépnek és a környező országokban (Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia) is adnak bulikat.
De hát, ugye amíg a kereskedelmi rádiók szerkesztői maradnak a biztonsági játéknál és szinte csakis trendi zenéket rotálnak, addig a The Trousers-höz hasonló bandák nem fognak eljutni egy szélesebb közönségréteghez.
Persze mondhatnánk, hogy manapság már a rádióknak sincs olyan ízlésformáló szerepe, mint pár évtizeddel ezelőtt, meg hogy a YouTube és egyéb csatornák korában eleve kevesebb ember hallgat rádiót, mint régebben…
Ez igaz is, ettől függetlenül ezúton is biztatnám a rádiós zeneszerkesztőket, hogy merjenek több rockzenét játszani!
Hiszen egy dal slágeres mivolta nem abban rejlik, hogy mennyire modern, korszerű a hangszerelése. Kitűnő példa erre a The Trousers ötödik nagylemeze, a nemrég megjelent Invisible Darkness!
A Kőváry Zoli által vezetett zenekar gyakorlatilag a második albumuk óta ezt a laza, felszabadult, ’60-as, ’70-es években gyökerező garázsrockot csapatja, ami a friss opuszon is hallható.
Muzsikájuk rockhangszereken előadott rockzene, ami ugyanakkor van annyira fogós, slágeres, mint a rádiókból ömlő, színtelen, szagtalan, futószalagon gyártott tucattermékek.
Az Invisible Darkness borítója ezzel a pszichedelikus krokodillal telitalálat!
(Lacoste) pólóra vele! 😀
Maga a cím is több jelentésű lehet.
„Láthatatlan sötétség”.
Nekem egyből az ugrott be, hogy ha szétnézek a nagyvilágban, vagy akár csak szűkebb hazámban, azt látom, hogy sajnos egyre több ember lelkében és fejében kezd eluralkodni a sötétség. Amit ránézésre nem látsz, csak akkor derül ki, amikor az illető elkezd beszélni, vagy bizonyos dolgokat cselekedni…
A friss The Trousers korong egyes nótáinak is akadnak sötétebb tónusai, de egyáltalán nem ez a jellemző, hanem alapvetően kifejezetten pozitív energiákkal dolgoznak ezúttal is a srácok! Igazi bulizós, táncba hívó muzsika az övék!
Ami ugyanúgy elnyerheti egy rock/metal zenéket preferáló, mint egy átlagos rádióhallgató tetszését.
És most nem degradálni akarom a mainstream popzenéket favorizálókat!
Mert szerintem a kezdő, lendületes Spinning the Wheel-re ők is bemozdulnának!
Igazi nyitónóta, a főriffre simán rá lehet énekelni, hogy „go, johnny, go, go, Johnny go, go!” 😀
Nem azt mondom, hogy direktbe merítettek volna Chuck Berry klasszikusából, de nekem valahogy nagyon adja a Johnny B. Goode hangulatát, csak egy pörgősebb kivitelben. Ehhez, és más dalokhoz is sokat hozzátesz Csányi Rita háttérvokálja és Derecskei Zsolt billentyűzése! Itt épp zongorázik, máshol meg Hammondozik.
A You Got Me Rollin’ tipikus The Trousers tétel, annak minden pozitívumával, míg a Drowning in Numbers egy középtempós szám, emlékezetes refrénnel.
Refrén szempontjából ez és a szintén hosszú, kifejtős refrénnel megtámogatott Done for Good a kedvenceim.
A The Swamp délies ízekkel hódít, a slide gitár csak fokozza ezt az érzést.
A klipesített Dancer from the Dance-re pedig tuti mindenki rázni kezdi végtagjait függetlenül attól, hogy amúgy milyen zenékre „gyógyul”!
A slide-os és az azt követő gitárszóló is roppant feelingesek!
Persze ez a lemez egésze szempontjából elmondható.
Kőváry Zoli és Locke Péter nagyon hangulatos, fogós riffeket és szólókat ereszt meg a szűk 44 perces játékidő alatt!
Zoliról érdemes tudni, hogy nagy Monster Magnet fan és ez hallatszik is az album talán legnagyobb gigászának számító Bad Luck & Trouble-ben.
Erőteljes, kifejtős, füstös, stonerbe hajló hard rock szerzemény ez.
A Going Inside My Mind egy érdekes színfolt, a refrén alatti gitártémáról nekem mindig a P. Mobil Kétforintos dala ugrik be, míg a verzék annyira vidámak, játékosak, többszólamú vokállal ellátottak, hogy bizony a The Beach Boys szellemét is kísérteni vélem bennük.
Mások meg biztos The Beatles-t hallanak bele…
A The Worst is Yet to Come félrevezető cím, mert azt követően sem jön a fekete leves. Nem hogy a legrosszabb csak ezután jön, de a Done for Good egyenesen az egyik kedvencem a lemezről. A már említett refrén mellett az is nagy erénye, hogy gyors tempója miatt igazi headbangelős dal, és Rita hangja is végig hallható benne.
Jahhh, meg egy olyan sor, hogy „when the circus leaves the town”.
Amiről nyilván minden rocker egyből az utolsó Kyuss albumra asszociál!
Visszatérve a The Worst… nótára, akadnak benne a klasszikus Black Sabbath-ra emlékeztető részek, a refrén alatti témázgatás pedig konkrétan Szellemirtós! 😀
Hogy direkt lett-e olyan, nem tudom, de nagyon jó!
A Five Miles High leállós középrésze zseniális, Lázár András basszuskiállásával és Gulyás „Samu” Antal dobolásával.
Egyébként ez a leginkább southern-rock közeli szám a CD-n.
A Here Comes the Light egy igazi „long goodbye” nóta, The Doors-os hangulatokkal és egy pozitív üzenettel, hogy a sötétség sem tarthat örökké, előbb-utóbb érkezik a fény, a világosság!
Zsolt zongorajátéka mintegy keretként szolgál, hisz az első tételben is hallható volt, ezt pedig egyenesen a zongora hangjai zárják.
Összegezve, a The Trousers egy újabb olyan lemezt tett le az asztalra, ami egyszerre minőségi és szórakoztató.
Nagyon remélem, hogy összejön nekik egy egri koncert (lehetőségeimhez képest próbálok nekik segíteni ebben) és azon majd ott csápolok én is az új és régebbi dalaikra!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
