The Battle Of Britton
A Requiem of War​ (Part One​) ​Blood

    Nincs szüksége hosszú polcra Paul Britton énekes-gitárosnak, hogy saját lemezeit tárolni tudja, mivel hosszadalmas pályafutása mindennek nevezhető, csak termékenynek nem. Ugyanakkor ő is ott ült azon a hajón, amivel befutottak a világ első heavy metal zenekarai és kivette a részét a 80-as évek első feléből. Tehetségét a lemezzel sosem jelentkező NWOBHM zenekarban, a Scarabban csillantotta meg először, aminek néhány dalos anyagaira a műfaj igazi megszállottjai a mai napig örömteljesen csorgatják a nyálukat. Paul fiatalon töltényekből készült övvel és a kornak megfelelő bajusszal rémísztgette a helyi klubokat, de a banda folyamatos nehézségei, tagcseréi miatt nem jött el a siker. A Scarab azóta is hol létezik, hol nem, Paul pedig átnyargalt a Trappazat nevű heavy metal hordába, amely 1989-től egyetlen lemezt adott ki, azt is 2012-ben.
 

    Nem hiszem, hogy sokan így képzelnétek el egy metal zenei karriert, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez idő alatt Paul megfordult minden klubban, megismerkedett minden eltűnt, vagy épp ismertté vált bandával és alaposan kiismerte a heavy metal minden fortélyát, amit egy angol úriembernek ismernie kell. Sokat léptek fel például a kultikus Pagan Altarral, a nemrég elhunyt Terry Jonest barátjának tudhatta és rövid ideig még az éppen önmagát újjászervező Solstice mikrofonja mögé is beállították, ami énekesi teljesítményének szerintem nem kis elismerése.
Első szólólemezéhez előrángatta a brit underground legmélyebb bugyraiból két régi zenésztársát, Shane Spencer dobost és Brian Meacham gitárost, akiket Warning nevű zenekarukból ismerhettek, ha valakinek megvan esetleg annak a csapatnak a egyetlen, kazettán kiadott 92-es albuma…
    Britton egyértelműen nem híve egyébként a modern technikának, valamint a zenével való pénzkeresésnek, ennek több helyen is hangot adott már és mindent el is követ annak érdekében, hogy csak a legelvetemültebb, leghűbb heavy metal rajongók tudjanak róla bármit is. A The Battle Of Britton névre keresztelt szóló anyagát is sokáig csak azok élvezhették, akik leporolták régi lemezjátszóikat, de szerencsére nem zárta ki teljesen az olyan technokratákat sem, mint mi, mezei, önjelölt firkászok és digitálisan is elérhetővé tette (alapos időeltolódással) A Requiem Of War (Part One) Blood című albumát, ami leírása alapján egy trilógia első részének tekinthető. Ennek köszönhető, hogy a szokásos bandcamp link mellett mással nem szolgálhatok az anyaggal kapcsolatban, mint két nyers demó felvétellel, melyeket egy rajongó osztott meg.
 

    Az anyag olyan zenekarok nyomdokaiban lépked, mint a már említett Pagan Altar és Solstice, de ha hasonlítanom kell, akkor még az Atlantean Kodex és a Cromlech is bőven ide sorolhatók zeneileg. Epikus heavy metalról van szó, mely tempójában igencsak doom metalba hajlik. Amiben viszont különbözik a legtöbb ilyen jellegű anyagtól, az személyes hangvétele és közvetlen kapcsolata létrehozójával. Paul célja a trilógiával a világháborúk borzalmainak felidézése a kisemberek szempontjából, délceg szőke viking harcosok helyett tisztesen helyt álló, hőssé váló közkatonákról, akiknek tetteiről gyakorlatilag semmit sem tud a világ. Nem volt véletlen például a vinyl megjelenésének dátuma, mely pontosan az első világháború hivatalos lezárásának századik évfordulójára esett (2018.11.11.). A dalszövegek és történetek a háborút megélt nagyszülők, rokonok emlékeiből táplálkoznak, az anyagot pedig egy az egyben a második világháborút megjárt nagybátyjának címezte, akit pilótaként lelőttek Franciaország felett, de szövevényes úton nemcsak hazatalált, de szerelemre is lelt.

    Öt hosszú, öreguras, de rendkívül méltóságteljes dal került fel az albumra, melyek szolídan, de nagyszerű minőségben adagolják nekünk a klasszikus heavy metalt, epikus doom metalt, ami igazi ritkaság és érték lehet bármely valódi gyűjtő számára. Nem Paul és korosztálya fogja most már tovább vinni a műfaj zászlaját, ez nyilvánvaló, de ha bármelyik zenekar kedves számodra, amiről ebben az írásban olvashattál, akkor a csalódás teljesen kizárt ezzel az albummal kapcsolatban.