Trident

Mindenen Kívül ’EP (2019)

 
A fiatalabb nemzedék talán már nem annyira, de az idősebb metal fanok még jól emlékeznek a berettyóújfalui Trident zenekarra. Az egykori New Village tagjaiból alakult banda 1989 és 1997 között élte legaktívabb időszakát. Zenéjükre a rock / metal stílusán belüli lavírozások mellet leginkább a kísérletezős ipari groove metal és az akkortájt nálunk is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő grunge rock ízei voltak leginkább hatással. Ez idő alatt 5 demót és egy modern zenei felfogásban kiadott nagylemezt jelentettek meg Újabb technológiák (1996) címmel. Első találkozásom a zenekarral az 1993-as, Az Én Időm című demójuknak köszönhető . A demó dalain ekkorra már jól érezhetőek voltak a fent említett hatások, amik az akkori hazai viszonylatokban meglehetősen újként, és nem utolsó sorban egyedien szóltak. Majd 1994-ben jött a HammerWorld elődjének számító Metal Hammer első Demonstráció válogatása és a rajta szereplő Megöl a hideg daluk, ami az egész országot kifektette, a zenekarnak pedig a siker kapuit nyitogatta, amik 1997-ben be is zárultak. Közel 20 év elteltével, ha nem is főnixként, de a ’ 90-es évek szellemében 2016 nyarán a zenekar újra feltámadt és azóta számos koncerten, valamint a YouTube csatornájukra feltett, újrakevert, újrahangszerelt dalaikkal hallattak magukról. 
 

Így dióhéjba összefoglalván a csapat történetét, mindenképp meg kell említenem, hogy 2018 novemberétől a zenekar új frontembere a KabinLáz soraiból ismeret Papp Norbert lett, akit nyugodtan nevezhetünk a hazai kortárs rock / metal generáció egyik ígéretes hangjának és, akivel a napokban megjelent Mindenen Kívül című négy dalos új EP-jüket is rögzítették. 

Az EP négy dala, négy külön hangulati és zenei világot ígér, illetve egyfajta nyitást a Trident egykori hagyományaira épülő, de már új perspektívák felé mutató jövője felé. A kezdésnek felcsendülő címadó daluk egy feszes alapokra helyezett alter-grunge rockos témával indít, amikre lebegősen kúsznak fel Norbi kissé depressziós hangulatúra vett énekdallami, amiket csak még jobban alátámasztanak a refrén alatti elszállós pszichedelikus vibrálások és a keményebb groove betétek, valamint a levezetőben előkerülő űrkütyük hangjai. Ezt követi az Esni Fog erősen rádióbarát, melankolikusan grunge ízű borongós időjárásjelentése Seattleújfaluból.


A Négy Fal masszívra gyúrt elektronikus, iparias riff-lüktetéseivel belső “sötét szoba” énünk falait döngeti meg. Egyfajta tudat nyitogató dalnak is felfogható a maga sorsgyötrő, önmagát szemen köpő világunk felé, amiből az EP-t záró Ózon enyhén vintage, klasszikus hard rock feelingel megszólaló relaxációs áramlatai rángatnak ki, és egyuttal ringatnak is bele egy valamivel több mint hét perces pszichedelikus grunge-szerű andalító látomásba.


Nos, igen! A Trident ezen kislemezén valóban összemosta a múltat, a jelent és a jövőt. Igaz nekem némileg hiányoztak a groove-centrikusabb döngölések, az ipariasabb kattogások. De az is igaz nem is, hogy a klón slágerszámokat vártam, és szerencsére nem is azokat kaptam. Mégis jó érzéssel hallgattam a csapat újgenerációs, merengős depresszióba úsztatott dalait, amik Seattle jellegzetes hanghullámain át vetítik elénk a csapat jövőbeni derengéseit.

Még némi infóként annyit, hogy szó van egy Best Of Trident lemezről is, “ami a múltat összekapcsolja a jelennel, jövővel” ami egyfajta végleges lezárása lesz a zenekar eddigi korszakának. Ez a lemez 11 régi klasszikust és egy bónusz dalt fog tartalmazni, és ha minden jól megy hamarosan digitálisan és CD formájában is beszerezhető lesz.