Mord'A'Stigmata

Dreams Of Quiet Places (2019)



    Gyakran tántorítanak el egy-egy lemez esetében a hallgatástól a post és avant-garde kifejezések, ezt megmondom őszintén, mivel nagyon kevés olyan anyagba futottam bele eddigi pályafutásom során, melyek maradéktalanul meg tudtak győzni ezek szükségességéről. Tudom, sokan várják a metal műfajtól a megújulást, az új irányokat és a kísérleteket, ugyanakkor én az olyan őskövületek közt tartom számon magamat, akik szeretik érezni a valódi fém ízét a szájuk sarkában. Nem kenyerem sem a matek, sem a túltolt művészkedés és a sokszor inkább vicces, mintsem komolyan vehető körítés. Legyen itt szó oda nem illő hangszerek használatáról, vagy a fura maszkok, farsangi jelmezek kihangsúlyozásáról a zenekarokat illetően. Ha valaki tehát a formabontó, nokedliszaggatón való citerázást és fülzsírral tompított dobpergések megjelenését várja a cikkeimben, az továbbra sem jó helyen keresgél. Ugyannakkor nincs ellenemre a modern megszólalás és a látókör finom szélesítése egészen addig, amíg jó dalokat kapok egy bandától. A jó dal ismét egyéni megítélés kérdése, nálam a fogósság és az okos felépítés kettőse sokat nyom a latba.

    Időnként szerencsére belefutok olyan anyagokba, melyek mocskos kis fogacskáikkal utat rágnak maguknak a földhöz ragadtság fátylán keresztül a tudatomba, mint ahogy az történt a Mord’A’Stigmata negyedik nagylemezének esetében. A mindkét jelzőt magán viselő banda mi is lehetne más, ha nem lengyel, így folytatódik az a trend, miszerint távoli barátainktól nagyon sok minőségi fémzenét kapunk. A zenekar 2004-es megalakulása óta rengeteg változáson esett át, mára egyetlen eredeti tagja van csupán Static személyében, aki Golem XIV mellett a gitárok húrját tépi. Régebbi motoros a 2008-ban csatlakozott Ion, a legújabb skalpjuk viszont Ygg, aki 2017-ben ült be a dobok mögé. A korábbi, tördeltebb death/black halmaztól ezek a változások indították el a csapatot a fejlődés útján, így simán kijelenthetem, hogy lemezről lemezre érdekesebb, jobb produkciókat készítenek. A friss albumhoz még így is csak a 2017-es Hope hasonlítható grandiózus dalszerkezeteivel és jóval átgondoltabb, nyugodtabb tételeivel. A 10-12 perces monolitokkal szemben azonban most jóval rövidebb dalok is születtek, valamint könnyebben emészthetők is. Azért akadnak olyan jellemzők, melyek tovább ugrottak a Dreams Of Quiet Placesre, mint például a csekély mennyiségben megjelenő tiszta ének. Gondolom a true arcokat már az első bekezdésben elvesztettem, így már senki nem fog felháborodni ezen: a minőségi tiszta ének ízléses megjelenése maradéktalanul fel tud dobni egy black metal lemezt. Persze itt sem egy könnyed pop himnuszra gondolok, hanem egy kellemes kórusra, vagy valami tébolyítóan misztiksus, túlvilági hangra, amiből bizony nem sokat kapunk. A Mord’A’Stigmata így sem a szabályok felrúgásáról szól, esetükben a post, avant-garde címkék pusztán annyit tesznek, hogy nem igazán hajlandók megfelelni senkinek, mert követelményeket csak önmagukkal szemben támasztanak. Így nyugodtan felvezethetnek egy dalt hosszú ambient hangokkal, használhatnak klasszikus megoldásokat, tetszés szerint néhány indusztriális, elektronikus zajkeltést, de a végén mindig kézzel fogható, élvezhető dalok kerülnek ki a kezeik közül. Masszív riffek, egymásba simuló, hipnotikus hangok sokasága, távolról beszűrődő foszlányok járulnak hozzá ahhoz, hogy mély és ugyanakkor szórakoztató tartalommal találjuk magunkat szemben. 



    A csapat régi rajongóit biztosan meg fogja osztani ez a jóval szelídebb megközelítés, a kevesebb tördelt ritmus, őrült megnyilvánulás, számomra csak annyit jelent, hogy a zenekarnak benőtt a feje lágya és elkezdett a korábbinál élvezhetőbb zenét játszani. Ettől függetlenül persze még nem fognak indulni egyetlen dalfesztiválon vagy televíziós tehetségkutatón sem. Külön kiemelném az anyagról a kedvencemmé vált Spirit Into Cristal című dalt, ami drone gitárzúgásból vált valami furcsa alternatív elektronikus lüktetésbe, amíg meg nem érkezik a gótikus ízű tiszta énekhang, a keményebb gitárok beúszása után pedig a black metal… Hülyén hangzik, de ők működőképesen összerakták.
A Dreams Of Quiet Places természetesen meghallgatható a zenekar bandcamp oldalán.