Mystik
Mystik

(I Hate • 2019)
boymester
2019. április 11.
0
Pontszám
7.5

 
    Tegye fel a kezét, aki nem vágyik így a következő évtized derekán egy kőkemény csajokból álló nosztalgikus heavy/speed metal hordára? No, te mázlista, neked megvan a lehetőséged, hogy tovább lapozz, én viszont már befejezem a cikket, ha már megtisztelt az I Hate ennek a gyöngyszemnek a korai hozzáférésével. Ráadásul a 2016-ban indult Mystik zenekar rendkívül hitelesen és elhivatottan műveli mindazt, amire felszentelte magát, ennek köszönhetően a svéd fogat egy demó után megjelentethette debütálását és néhány igazán illusztris név mellett több fesztiválon is megmutathatta tudását. Nézzük első körben a kevésbé hétköznapi összetételt: a zenekar szíve-lelke, mindemellett énekese és basszusgitárosa Julia Von Krusenstjerna, akinek kezdetektől hűséges követője Beatrice Karlsson és Lo Wickman gitáros hölgyek. Lo a bemutatkozó anyag felvételei után elhagyta a formációt, viszont a dobok mögött maradt az egyetlen férfi tag, Sven Nilsson, aki nem mellesleg a legtapasztaltabbnak mondható a felállásból. Korábban olyan zenekarokban hallhattuk pörgős játékát, mint a Midnight Stranger, Eviscerated, Witchgrave, vagy a nagyszerű thrash horda, az Antichrist.



    A lemezen azt kapjuk, amit ígérnek nekünk a kezdetektől fogva: egy dögös énekesnő közvetítésével előadott klasszikus, egyértelműen a 80-as évek epikus örvényeiben fogant heavy/speed metal anyagot, ahol a sebesség, a folyamatos sodrás állandónak tekinthető. Ennek megfelelően nem túl hosszú az album, összesen 36 percen osztozkodik nyolc teljes értékű tétel, melyek átlagosan 4 percesek, valamint a lemez végén van egy rövid, lezáró jellegű outro Ritual címmel. Érdekes, hogy Julia hangja egy pillanatra sem billentett ki a produkció befogadása közben, mivel minden olyan problémát, amit általában a női éneknek fel szoktam róni, azt hátrahagyott és életszerűen hozza a szinte bejáratott stílusbeli manírokat, melyet teljesen nemtől függetlenül lehet élvezni. Általában a hölgyek extrém vokálját erőltetettnek tartom (egyedül a világ leggonoszabb nőjének, az Adoriorban tevékenykedő Melissa Greynek nem merném ezt előhozni, mert szerintem simán kibelezne), a tiszta ének pedig rögtön bukik, amikor elindul slágeres, esetleg operás jellegbe… Szóval itt szerencsém volt. Svennek a dobokkal nem akadt nehéz dolga, hiszen neki is a stílus által kínált darálást kell végigkalapálnia, amit meg is tesz a legmagasabb minőségben, amit ebből ki lehetett hozni. Ami viszont nagyon tetszett még, azok egyértelműen a gitártémák, legfőképp a gitárszólók, melyek ténylegesen végigvonszolnak minket az egész lemezen. A hangzást szerintem teljesen feleslegesen tolták túl a retró irányába, nyugodtan lehettek volna annyira bátrak, hogy modernebb megszólalást adnak a daloknak. Ezért a kis bakiért egyébként nem más felelős, mint a Marduk basszer Magnus Andersson (Devo).



    A lemezt egyérelműen tudom ajánlani azoknak, akik már megunták Omen, Warlord, Original Sin kiadványaikat és keresnek valamit, aminek gyakorlatilag bekategorizálhatatlan lenne hallgatás után a megjelenési dátuma. A Mystik ugyanis egy magabiztos, remek nosztalgiára épító heavy metal anyag, de ennél nem nyújt se többet, se kevesebbet.
She Wants Revenge She Wants Revenge
szeptember 24.
Combichrist, Megaherz Combichrist, Megaherz
szeptember 25.
Vinnie Moore Vinnie Moore
szeptember 26.