2 Wolves

...Our Fault (2019)

A finn zenében valahogy mindig is jelen volt és van az a megfoghatatlan sötét misztikummal átszőtt depressziós melankólia, amit egy más európai népcsoporthoz tartozó ember nem igazán ért. Elég csak nemzeti eposzukra, a Kalevalára, vagy más folklór, illetve történelmi anyagaikra gondolni, ami ha a miénkhez hasonló sámániztikus szálon fut, mégis egy jóval másabb világszemléletből gyökereznek. Persze nálunk is, mint ahogy más népek történeteiben is jelen vannak rendkívüli képességekkel rendelkező hősök, alakok. De náluk ezek mintha az örökös fájdalomból és a mélyen érzéki, de mégis egyfajta beletörődő tompa empátiából születtek volna, amik verseikből idővel amolyan hétköznapi manifesztummá személyesedtek meg. Rengeted film, színpadi darab, zenemű, illetve zenekar nyúlt vissza ezekhez a művekhez és a bennük gyökerező melankólia életérzéséhez. Tette ez (talán) elsőként az Amorphis korai időszakában, illetve teszi még a mai napig. Vagy az erdők mélységes misztikumába, illetve sírok mélyére hívogató egykori Sentenced, illetve a mára legismertebbnek mondott finn melankolikus doom/death metalos Swallow The Sun, akik mellé most odasorakozott a nemrégiben negyedik albumát megjelentető 2 Wolwes csapata. 
 

A 2010 óta létező zenekar a jellegzetes finn melodic death metal fátylát ölti magára némi nehézkes gótikus doom ékszerekkel díszítve. Legnagyobb inspiráció számukra is az alkoholos melankólia, a folklór hatásai és Dél-Karélia rideg tájai. Kilenc tételes …Our Fault albumuk bőségesen magán hordja mind azt a jegyeket, amit egy ilyen ihletésű zenének kell. A lemez rideg, de szerethető atmoszférába burkolt dallamai, valamint a késhegyekként szurkáló, ércesen megszólaló zord riffei egy jellegzetesen “finn metal” utazásra visznek minket a kétségbeesés, a kiüresedés és a hősies elbukások eposzi hétköznapiságának színterén.


A dinamikus, egyben zaklatott riffekkel nyitó Unwritten Names már az elejétől a magány ismeretlen hullámain ringatja a melodikus gót doomra fogékony fülű hallgatóját. A dallamosan szaggató gitárjai, valamint lágy akusztikus betétei merészen az In Falmes “Jester Race” korszakára hajaznak, amik alá egy normál és hörgő énekhang érkezik énekesűk Ilkka Valkonen torkából. Második Strange Patterns daluk epikus pengetésű bevezetője után egy elementáris erejű death/doom gépezetté vált át egy az elejétől a végéig acsarkodó dühös énekkel, valamint az aláfestésként szolgáló finom billentyűs dallamok visznek a győzelemre, csak úgy, mint az őt követő Of Storm And Stars leginkább kozmikus atmoszférájú több tonnás black-doom riffekkel megpakolt dalában is, amiben gyöngyszemként ragyog énekesű (My Dying Bride-ot idéző) könyörgősen szenvedő énekdallama. Az ezt követő rövidke Regret egyfajta filmzenei átvezető attitűdhöz tudnám hasonlítani, csak úgy, mint a későbbiekben (két dal múlva) enyhe Anathema bánattal érkező szintén rövid monológos Blame. Hogy ez a két tétel csak idő kitöltés, vagy a koncepció része azt mindenki döntse el maga.


A rövidke merengés után egy lassan gyilkoló ima pusztító nezézségével jön a Dreaming Beneath, ami a reménytelenség és a halál sötét folyosóira visz el minket. De ugyan ezt teszi az akusztikus, illetve progresszív rock madrigál befolyásoltsággal indító Departures And Arrivals erőteljes hörgéseivel és harciasan dörgő gitárjaival, ami után a már fentebb említett Blame rövidke lélegzetű derengése jön. Az ezt követő finn nyelven előadott és talán az album legegyszerűbb dalának is mondható Tuhat Keraa az eddigiekkel eltérően egy tipikusnak mondható love metal vonalat követ némi Rammstein befolyásoltsággal. Ugyan is a dal zongorásbetétje után, mint ha Till Lindemann énekelne bűneiről. A záró The Fault Is Ours bánat doom dallamaiban ismét előtérbe kerülnek a tragikus hangvételű zongora futamok, akusztikus betétek és a korai Paradise Lost vonalú sötét halálvágy, ami az a lemez egész légkörére erősen hatással van.
 

Hogy a hibáinkból is nyílhatnak virágok. Arra bizonyítékul itt vannak a …Our Fault bánat magjaiból kiszökkent dalai, hervadt rózsái, melyek épp úgy okoznak csillogó káprázatott, mint ahogy tragikus reményt vesztett pillanatokat is.
 
…Our Fault by 2 Wolves
szeptember 17.,
szeptember 18.,