Fallout

Rock Hard EP' (1981)

A Fallout zenekar 1979-ben alakult Brooklynban. Az alapító tagok Peter Ratajczyk, alias Pete Steel (basszus-ének) és Jonh Silver (billentyűk), akik a későbbiekben a Type O Negative oszlopos tagjai voltak. A zenekar további tagjai John Campos gitáros és az Agnostic Front, valamint a Carnivole egykori dobosa Louie Beateaux, aki inkább Lou Beato néven vált ismerté. A csapat egyetlen 2 dalos kislemezt jelentetett meg 1981-ben Rock Hard címmel, ami után jött a Carnivole majd a pályájukat kiteljesítő Type O Negative, melynek jellegzetes depressziós és öngyilkos hangulathullámai ezen a kislemezen már jól érezhetőek.
 

A 7″-os kislemeze a Silver Records gondozásában 500 példányban jelent meg, ami abban az időkben egy kezdő, mondhatni névtelen csapattól igen nagy teljesítmény volt. Ez köszönhető Peter Steel karizmájának, vagy épp annak, hogy a kiadó már akkor egy kiaknázandó lehetőséget látott a banda katartikus thrash-punk crossover barbár gótikus vonalában, amihez egy meglehetősen merész, fekete humorba csomagolt polgárpukkasztó szövegvilág társult. Első daluk a Rock Hard, ahogy a címe is sugallja a ’70-es, ’80-as évek keményebb hard rock ízeit hozza egy jó adagnyi futurisztikus sci-fi hangulattal, ami akkoriban leginkább a disco és a pszichedelikus rock világában, mára pedig már a metal-érfában is megszokott. Példaként elég csak megemlíteni a svéd pop AOR-rock banda, a The Night Flight Orchestra nevét. De visszatérve a dalra, tényleg úgy érezhetjük magunkat mintha csak egy kozmikus űrhajó fedélzetén száguldanánk a fülbemászó dallamok csillagköd szivárványán. Utunk során pedig Péterünk erőteljes énektémái és a vokál rész kozmikus kórusai látják el az idegenvezető szerepét.

http://www.youtube.com/watch?v=C4xG5Oemxgs&

A korong B-oldalára felkerült Batteries Not Included dalukban ugyan ezt a poszt-apokaliptikus, kozmikus utazást folytatják csak a hard rockos riffek helyett a hangsúly átkerült a lassabb, szabbatista heavy doom vonalára, amiből igazán jól kivehetőek a későbbi Carnivole és a Type O korai szakaszának depressziós (Jesus Hitler, Race War, Der Untermensch, Xero Tolerance, Prelude To Agony) alapjait adó dallamaik. Mindezekhez jön némi progresszivitás, egy kis Beatles feeling és Peter Steel barbárias, szinte arcba köpő durva éneke, vagy inkább szövegmondása, akiről köztudott, hogy kimondottan rajongott a Beatles és a Black Sabbath zenéjéért, amiknek hatása nagyon sok dalában érezhető, például ebben is.


A Brooklyn-i barbárok apokalipszise mindössze három évig tartott. Zenéjűk számos kísérleti hatásai, ellentétei, és a bandán belüli személyes ellentéteik miatt 1982-ben Josh Silver és John Campos kilépett a csapatból és egy lágyabb, “populárisabbnak” mondható zenét kezdtek el játszani Original Sin néven. Peter Steel és Lou Beato pedig magáról levetvén a kozmikus hangulatot a Carnivore durvább arculatát kezdte el kifaragni. Ami egy másik történet kezdete… erről egy kis megemlékezést korábban már olvashattatok.
 
október 18.,
október 19.,