Myrath

Shehili (2019)

 
A tunéziai Myrath megbízhatóan szállítja pár évente orientális metal stílusban előadott lemezeit, amik általában mind a “kritikusok”, mind a hallgatók/rajongók körében pozitív fogadtatásban szoktak részesülni.
Szerintem nem lesz ez másként legújabb albumuk, a Shehili esetében sem.
A letisztultság, dalközpontúság irányába való elmozdulás már az előző, Legacy című korongjukon is érezhető volt, a friss mű pedig ezen az úton halad tovább.
Ezúttal még az eddigiekhez képest is könnyebben rögzülő, kifejezetten slágeres nótákat kapunk a csapattól.
Bár a progos, Dream Theater-ös megoldások továbbra is muzsikájuk részét képezik, nagy figyelmet fordítottak a megkapó énekdallamokra.
A Shehili tucatnyi tétele tele van emlékezetes, varázslatos verzékkel és refrénekkel.
Zaher Zorgati dallamai és orgánuma pedig biztosítja azt a misztikus, mesés élt, ami a Myrath legfőbb védjegye.
És ami által ez a banda a dallamos, progos orientális metal egyik legjobbja.
Hasonló stílusban mozog másik nagy kedvencem, az Orphaned Land is, csak ugye náluk a keményebb, hörgős, death metalos témák is felütik fejüket, ami által talán kicsit szűkebb közönségréteget tudnak maguk mellé állítani.
A Myrath-ot viszont könnyen megkedvelheti egy hard rock, AOR/glam rock, vagy épp heavy, power, prog. metal arc is…

Az Asl egy népi hangszerekkel előadott, arab nyelvű énekkel operáló intro, amit a csapattól jól megszokott technikás, folkos, slágeres dalok követnek.
A Born to Survive-ban akad egy “ungabungázós” rész is, ami emiatt, meg az alatta büntető groove miatt egyértelműen a gyökereit felvállaló/megtaláló Sepultura-ra hajaz.
A You’ve Lost Yourself-ben meg még légvédelmi szirénát is hallani.
Ennek ellenére mindkét nóta már első hallásra rögzül!
Utóbbi refrénje zseniális, hogyan játszik már a hangjával Zorgati!
Azok a tipikusan arabos nyújtások!
Tényleg képes a hangjával, dallamaival Perzsia hercege és Aladdin mesés világába röpíteni a hallgatót!
Vagy épp táncba hívni az abszolút sláger Dance-szel.



Aki erre a dalra nem mozdul be, az vagy süket, vagy halott! 😀
Annyira gazdagon van hangszerelve ez a szám (is!), hogy az valami csodás!
Tele van apró finomságokkal.
Egy-egy basszus-slap, egy-egy zongorafutam és hát ugye a vonósok.
Amik miatt még erősebb a filmzene feeling, pontosabban a főcímdal érzet.
A lemez bármelyik dala jól mutatna a Perzsia hercege második részében!
Már ha lesz valaha is olyan…
A Wicked Dice masszív, mélyre hangolt riffje/groove-ja is büntet, a perkák szintén kiválóan színesítenek, a refrén meg grandiózus!
Az a két ide-oda tekeredő gitárszóló pedig csak hab a tortán.
A keménység és megadallamosság újabb iskolapéldája az ütősökkel indító, modern hangvételű Monster in My Closet.
Sok zenekar csak beszél arról, hogy a „kemény részek még keményebbek, a dallamosak még dallamosabbak lettek” legfrissebb lemezükön.
A Myrath bezzeg véghez is viszi ezt a mutatványt!
Mondanom sem kell, hogy ez a szám is valami brutál fogós refrénnel van felvértezve!
A váltott arab és angol szöveggel operáló, power lírai Lili Twil egy újabb csoda, szám szerint a hetedik a lemezen.
És ezt követi még öt kiváló szerzemény!
Ahogy az „I’m in the darkness tonight” sornál a tonight záró t betűjét megnyomja az énekes valami fenomenális!
Apróság, de ilyen zseniális apróságokkal van tele az album!
Nagy király a No Holding Back ahol a vonósok sodrása, szárnyalása és a betonozós riffek simán megférnek egymás mellett, sőt erősítik egymást.
A végére, a gitárszóló alatt úgy begyorsul a dal, hogy még a duplázó is előkerül!


Talán a Stardust illethető leginkább a giccsesség vádjával, de szerintem még a határon belül van.
Amúgy meg ebben és több tételben is tetten érhető a Leprous hatása, ami számomra egyáltalán nem problematikus.
A Mersal klarinét szólója fantasztikus, aki jól ismeri az Amorphis lemezeket hallhatott már hasonlót Sakari Kukko tolmácsolásában.
A Darkness Arise főriffje egyértelműen Metallica ihletésű, de az legyen a legnagyobb baja! 😀
Bár sokak szerint már a fekete lemez is sz@r volt.
Ahhoz képest a mai napig rendre felbukkannak olyan bandák, akik friss dalaiban tetten érhető a cím nélküli ‘tallica album hatása…
Most épp a Myrath került egy szám erejéig Hetfield-es hangulatba.
Na, bumm!
Ettől még 100%-osan Myrath-os maradt a zenéjük!
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a záró, heroikus/emelkedett refrénű címadó, mely nóta szövegéből süt a hazaszeretet.
Ezek a srácok büszkék származásukra, kultúrájukra és ezeket a hatásokat be is építik muzsikájukba.

Ezáltal válik orientálissá a Myrath fémzenéje.
A Shehili pedig egy slágerekkel telepakolt korong, amiből árad a pozitív energia!
És hogy mennyire látványos egy Myrath koncert?
Ennyire:




szeptember 20.,
szeptember 24.,