Országos szinten nem hinném, hogy sokan emlékeznek a Taste My Pain nevű formációra, akik kezdetben a Sepultura, Soulfly vonalon kezdtek el mozogni, később pedig a klasszikusabb értelemben vett thrash metal rabjai lettek. Ettől függetlenül az underground bulik megbízható fellépőivé váltak és egy jó headbeng ígérete azonnal felsejlett, ha valahol megláthattuk a nevüket, valamint két nagylemezt is sikerült összehozniuk. Az életben maradáshoz ez azonban nem volt elég és a bandát megjárt tagok számát figyelembe véve az állandóan bizonytalan felállás sem kedvezett nekik. A zenekar két tagja azonban nem volt hajlandó meghajolni az elmúlás felett, sőt, inkább egy nagy lélegzetvétel után páros lábbal ugrottak rá arra, ami a „nagykönyvben” megírattatott. Major Mihály, aki innentől kezdve Khamullá vált, valamint öccse, Major Ferenc, alias Somberlain a Feretrum (ez a Ravatal latin megfelelője, nekem még ez a név is tetszett volna, de ha jól emlékszem, volt már ilyen csapat itthon) nevű formáció életre hívásával sötétebb vizekre utaztak. A mikrofon mögé Cerebrum Mortuus került, akiről nincs egyéb információm, 2016-os megalakulásuk után egy évre pedig Blutaar csatlakozott még hozzájuk, hogy a pokol nyomasztó moraját pengethesse le basszusgitáron. Persze a váltás azért nem volt ilyen hirtelen, hiszen Khamul vonzalma a fekete fém iránt már korábban is megtalálható volt Sedit nevű saját projektjében és nem sokkal az ezredforduló után játszott a Teurgia nevű formációban is, így inkább meglepő a későbbi thrash metal vonal, mint a mostani. Neki is ugrottak rendesen a feladatnak, hiszen megalakulásuk után egy évvel már kiadtak egy demót (Night Of Pest 2017), majd egy split kiadványon is képviseltették magukat, de az igazi munka csak ez után kezdődött, ugyanis idén már nagylemezzel jelentkeztek In The Eternal World címmel. Az anyagra összesen 8 dal készült, bő 40 perces játékidővel. A tételek egy részét már játszották élőben, megtalálhatók voltak a korábbi kiadványokon, de sokat csiszoltak rajtuk, hogy elérjék végső formájukat. A sötét hangulatú borítóról pedig az underground körökben egyre nagyobb tekintéjnek számító Anvil Kvlt gondoskodott, akinek munkájával már találkozhattunk a Nemere, Sin Of God, Lepra, Ladnah zenekarok esetében. A képen egyébként a nagykanizsai Szent József templomnak kell megkűzdenie néhány villámmal…
Gondolom, könnyen kitalálhatjátok ezek alapján, hogy a hagyományosnak nevezhető északi vonal hatott leginkább a srácok zenei világára, így többek közt meg kell említeni a Mayhemet, de hivatkoznak a Gorgoroth és a Dissection zenekarokra is. Innentől kezdve borítékolható a nyers hangzás, ami itt kifejezetten élőre és egész erősre sikeredett, pusztán az éneket éreztem kicsit erősebbnek a kelleténél (legfőképp a hörgéseknél, ahol szinte elnyomta a zenei hátteret). Az élő hatás miatt néhány jobb ötletet is sikerült elsüllyeszteni, de összességében a hangulat adott és megkérdőjelezhetetlen egy jó kis rituálé aláfestő zenéjeként. A végeredménybe beszűrődik némi thrash metal és death elemek, de ezek inkább színesítik az összképet és nem vesznek el semmit a sötétség erejéből, ami az első hangtól kezdődően jelen van. Változatosak a tempók és akad néhány egészen fogós téma is az anyagon, de egyenlőre jobban érzem a referenciaként felsorolt zenekarokat, mint magát a nagykanizsai bandát, ami ettől függetlenül is megérdemli a dicséretet. Leginkább „tanulópénznek” érzem az In The Eternal World dalcsokrát, ugyanakkor van bennük akkora potenciál, hogy képesek legyenek meglepni minket a folytatást illetően. Cerebrum Mortuus korábban nem énekelt még zenekarban és úgy gondolom, hogy őszinte, erőteljes éneke jelenleg a legnagyobb felfedezésük, ami alá egy valamivel átgondoltabb zenei alapot pakolva nagyon jó lemezt tudnának készíteni.
Itt félreértés ne essék, nem a patika hangzás az, amit hiányolok kicsit, hanem a sablonok mellett megjelenő egyedi ötleteket, amiből azért akad néhány. Nagyon ütős lett például a gyors Endless War monoton, de hipnotikus erejű témáival, de a címadó dalban basszusgitárral felvezetett harmóniák és a hörgéssel megtámogatott kemény riffek is azonnal meggyőztek. Viszont a 6 perces I Write The Name Of Evil With Blood esetében szinte csak az utolsó percek maradtak meg, de a hasonló The Dimension Of Satan sem tartogat túl sok izgalmat. A lemezt záró Let All Of Them Get Rottenben viszont újra megmutatja magát az erő és az a fajta sötét lüktetés, amit csak kevesen éreznek igazán hazánkban. Ez egyébként a már említett Sedit projektből származik, aminek korábban linkeltem az oldalát, érdemes belehallgatni, főleg a Nincs az a fény...demóba.
Akik kedvelik a hazai undergroundot és el tudják majd csípni a bandát élőben is, azoknak lelkiismeretfurdalás nélkül ajánlom a lemez beszerzését, mert nem túl gyakori, hogy egy formáció ilyen gyorsan nagylemezt tud rögzíteni és hamar ritkasággá válhat a kiadvány. Egyenlőre a zenekartól lehet beszerezni, de van egy olyan érzésem, hogy ehhez nemsokára kiadó is a segítségükre lesz. Bemutatkozásnak több, mint korrekt anyag, viszont ha marad ez a fejlődési ütem és hozzáállás, akkor a folytatás fog még nagyobbat szólni…
Ajánlott dalok: Martyrdrom Of The Self-Consciousness, Endless Winter, In The Eternal World, Let All Of Them Get Rotten.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
