Stereochrist
Stereochrist - Live Like A Man (Die As A God)

(2006)
Amarant
2007. május 25.
0
Pontszám
8.5

A hazai sludge/doom vonal egyik élzenekara a Stereochrist. Az első demo és nagylemez, a Dead River Blues után, ami a Mood iránti rajongásból kifolyólag könnyen belopta magát a kedvenceim közé. A 2005-ös demo-n már az új énekes, Dávid hallható, az új énekhangnak és a megváltozott hangzásnak köszönhetően iszaposabb hangulatot áraszt a zenéjük. Úgyhogy már nagyon vártam a második albumot, ami 2006 nyarán született meg Live Like A Man (Die As A God) címmel, hosszú várakozás után, baromi rövid próbatermi idő alatt.
Három szám már megtalálható volt a demo-n is, kettőt pedig meg lehetett hallgatni a banda honlapjáról, így akkor először kicsit kevésnek tűnt az új lemez (lévén hogy felét már hallottam), de mivel sok jó dalnak egy albumon a helye, így már nincs ezzel se baj. Szerencsére nem történt meg az, mint az első lemez esetében, hogy jobban tetszett a demo-n hallott hangzás és előadásmód, mint a kész albumon.
Az új anyag agresszívebben szólal meg, ami kicsit fura az első lemez után, de hamar meg lehet birkózni vele, főleg hogy jobban ébren tartja az embert..semmi ellaposodás, mint a Dead River Blues második felén, végig egységet képez az album. Olyan mintha elindították volna a riffhengert és torokgőzgépet, hagy ontsa a sarat, Panterás-Downos feelinget árasztva. Ezek a hatások az első klipnótát látva is szembeötlőek, sárga réteg a felvételen plusz favágó ing, egyből a Stone The Crow ugrott be, ha meg ez se elég, ott a Down cover utolsó számként a korongon, ami valahogy itt jobban üt, mint a Nola-n (bocs Phil).
Igazából magam sem tudom melyik a kedvenc számom a lemezről (és nem a kevés választási lehetőség miatt), pedig már lassan egy éve hallgatom, de olyan mintha azóta is érne bennem. Itt van például a Destroying Ruins és a Ghosts of a Culture’s Pride refrénje és hajlításai, az Eyes Burnt Out doomossága vagy a Good Old Way akusztikus gitárja, amit legszívesebben egy Plymouthben országúton száguldva bömböltetnék. A Ride Blind verzéhez vezető gitártémáját se lehet kihagyni, a győztes biztos, hogy ebből az ötösből kerülne ki. A Live Like A Man lemezcím-adó dal létére nem igazán fogott meg, ahogy a Getting Over Seven Years sem, a Chemically Ruled meg mintha refrén és riffhiányban szenvedne, de lehet ez csak nekem tűnik így.
Szóval összességében jobb lett, mint az előző lemez, iszonyat ütős refrének és riffek, középtempós témák és nyersség jellemzi a Live Like A Man-t, s az említett hatások mellett ki tudtak alakítani egy olyan hangzást, ami nem csak itthon állja meg a helyét, hanem külföldön is. Ez a STEREOCHRIST bazdmeg!