Roncsipar
Antimonumentum (2006)

Nem állunk messze az igazságtól, ha csak egyszerűen extrém metalnak tüntetjük fel a fővárosi Roncsipar nevű zenekart. Többféle hatást, illetve zenei kisugárzást lehet műfajilag a kétszemélyes projektre aggatni, de úgy vélem maradjunk az industrial modern doom metal tisztség mellett. Így röviden. A zenekar szekere akkor került egyenes pályára, amikor egy jól sikerült tízszámos stúdióanyag rögzítését követően kiadásra méltónak találta egy tengerentúli, még pontosabban ausztrál kiadó, a Grindhead. Ekkor 2006-ot írtunk, a borító centrumába címként pedig az Antimonumentum szót választották a Roncsipar telepvezetői.

Igazán hálátlan feladat pontos meghatározással élni eme hangulatos zenére, ez főleg annak köszönhető, hogy a számok nagyrésze homlokegyenest elüt strukturálisan egymástól.

A Százas Szögeken némi stoner és industrial hatást érzek, ami nem véletlen, hiszen a Roncsipar mentorai a Scorn és az O.L.D. zenekarok voltak. A kusza hangsávok közül kidomborodnak az elektronikus elemek és az irányadó lassú bőgőfutam.
A kettes track egy emeltszintű történelemtételt dolgoz fel, a Rotterdami Erasmus-t. Eme darab is kilóg a sorból, mert újra egy más oldalát világítja meg a Roncsipar elkötelezett aktivitásainak elképzelésének. Itt nem a hangszeres virtuózitáson van a hangsúly, hanem a ritmikán, lüktetésen, a zene által gerjesztett érzéseken.

Az Éhlélek jazz-es témái tovább erősítik a szerteágazó, kaotikus imázsát a zenének. Vajsz Kornél hangjáról itt-ott lehull a széteffektezett lepel, s kiszabadul a kellemes tiszta hang. A dal végefelé bekövetkező kiállás nálam vitte a pálmát, gondos kidolgozottsággal itatták át a hangulatos szerzeményt.

Doom metal besorolást is használnak a Roncsipar adminiszrációjához, ezt erősíti a Logikai Érzelem-Terminál címre keresztelt egyed. Egyszerű megvalósításokat hallhatunk, nyomatékosabb hangsúlyt kapnak az elektronikusan beprogramozott dallamok. Úgy vélem, ez a szám nem a legjobbak közé tartozik.

A Tudok-e? című számhoz újra a gitárhoz nyúltak az ,,iparosok”. Elgondolkodtató szövegeket kapcsoltak ehhez a dalhoz. Egyedül a hardcore/crossover-es vokált nem tudtam hova tenni, mert nem illik a képbe.

A Kibera és az Immanu-El számok esetében több rokonságot vélek felfedezni a klasszikus metal zene vérvonalában, mint az előzőekben. Teljesen szabálytalan formát öltenek, minden normára fütyülnek szerkezetileg ezek a számok, de talán ezért érdemes többször átvergődni rajtuk.

A Drákói Lüktetés dob és basszus alapokon nyugszik, de itt senki ne a zenetévék által futtatott nyálas díenbí’ nevezetű műfajra gondoljon.

A Kellögem behatárolatlan műfajban utazik újra, fel-feltűnő metal riffekkel szimbiózisban. A háttérből hallható ,,Megöllek”, ,,Harag” bekiabálások is elég sajátosak.

A végső csapás az Antimonumentum-ra, a lemez címadó számára marad. Nagyrészt akusztikus kiállásokon alapszik ez a tétel, egy igazán kaotikus egyvelegként is feltűntethető. Legalább annyira extrém és kiismerhetetlen, mint maga a lemez.

A lemezt komoly feladat pontozni, de az tény, hogy az ausztrál kiadó nem tehetségtelen kontárokra ruházott be a Roncsipar esetében. Szűk körnek szól ez a zene, de aki vevő a műfajra, annál biztos pont lesz ez a cd. Swans, Neurosis, Scorn rajongóknak érdemes beszerezniük az anyagot.

Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.