Darktempered
…from Hell (demo)

(2006)
crestfallen
2007. május 31.
0
Pontszám
-

Kisebbfajta gyanakvás előzte meg a Darktempereddel való ismerkedésemet, gondolván, hogy minden bizonnyal a honi feltörekvő black metal egy újabb remek példányával lesz dolgom, és ezt az előérzetemet a borítón szereplő kissé mókás „We are the Black Metal” szlogen is megerősíteni látszott. Valami azonban sehogy sem stimmelt, ugyanis a bemutatkozásban található kép alapján a legénység tagjai nem tűntek kimondottan blekkmetál arcoknak, ráadásul a lemez és a zenekari honlap külalakjára sem fogható rá semmi ilyesmi (esztétikus, igényes munka egyébként mindkettő).

Aztán hamarosan megoldódott a nagy „rejtély”, ám mielőtt szót ejtenék a lemezről, talán nem árt egy rövid visszatekintés a kezdetekig. A bandát 2006 májusában alakította meg Mester Róbert dobos és Klein Péter gitáros, majd a nyár folyamán Lerch Péter basszusgitáros, végül Banka Roland énekes csatlakozásával kialakult a végleges felállás. A szóban forgó demo múlt decemberben került kiadásra, valamint szintén erre az időszakra tehető a korábbi SatanicART név lecserélése a jelenlegire – áldja őket az ég e bölcs döntésért… 🙂 A miskolci zenekar azóta több helyen is megfordult az ország keleti részén, sőt, egy tehetségkutató eredményeként fellépési lehetőséget nyert az idei Hegyalja Fesztiválra is. Na de inkább lássuk, mivel is állunk szemben tulajdonképpen!

A kerek 16 perces demo amolyan békés doom/death metalosan indul egy rövid introszerűség formájában, ami tökéletesen szolgálja azt a célt, hogy jól megtévessze az ártatlan hallgatót – de hát mit is várhatnánk egy olyan daltól, ami az I am True címet viseli… Ez a barátságos kezdés hamar feledésbe is merül a maradék negyed órányi darálás következtében, black metal helyett (pontosabban mellett) azonban inkább valahova a grind környékére helyezném el a stílust. Ami a fenti kérdéskört illeti, még az anyag végére értével sem tudtam igazán eldönteni, mennyire kellene komolyan venni ezt a muzsikát, vagy hogy egyáltalán maga a zenekar mennyire veszi komolyan, de annyira biztos nem, amennyire már gáz lenne. Néhány meghallgatás, no meg egy emlékezetes miskolci kiruccanás után mindenesetre kimondottan kedves kis anyaggá vált ez számomra, különösen a Left-Straight of Christ és egyéb csodás számcímek szereztek vidám perceket – kezdem őszintén sajnálni, hogy a dalszövegek nincsenek feltüntetve a honlapon… 🙂

A zenére visszatérve, tulajdonképpen nincs benne semmi világmegváltó dolog, de nem is hinném, hogy ez célja lenne a srácoknak. Inkább amolyan néhol ironikus prezentációja ez a műfajnak, ami engem épp ezért teljesen jól elszórakoztat, ugyanakkor az alapok bőven adottak a továbblépéshez, csak rajtuk múlik, mit akarnak kezdeni magukkal a továbbiakban. Egy biztos; aggódni nem kell értük. És ha már itt tartok, kiemelném a sajnos csak rövid időre feltűnő gitárszintetizátort Klein Péter jóvoltából, ami szerintem kifejezetten jó ötlet volt, a helyükben én biztosan többször is beépíteném a jövőben.

Valahogy úgy vagyok ezzel a koronggal, mint a hajdani Grindman zenekar www.world.end EP-jével; belőlük sem az jött át hozzám, amit a stílus megkövetelt volna, de egyáltalán nem is tartottam fontosnak. A Darktempered esetében is értelemszerű, hogy – mint első demo – nem vérprofi, vérkomoly munkáról van szó, ugyanakkor felesleges is lenne ezt várni, inkább irány fel a honlapra (http://darktempered.try.hu) meghallgatni a meghallgatható dolgokat.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.