A 2004-es Reino Ermitano debüt után itt van az újabb lemez, mely sokkal változatosabbra és kevésbé unalmasra sikeredett. A borító és lemez lenyomata nagyon szép, külön dícséretet érdemel. Közel 60 percben, 12 szám hallható, tradícionális doom formába öntve, Sabbath és Pentagram hatásokkal.
Akik először hallják a bandát, talán kicsit furcsa lesz majd az énekes, Tania Duarte hangja, még nekem is kell egy szám hogy megszokjam a hangszínét – Curandero De Una Realidad Incierta elején úgy szólal meg, mint egy óvodás -, de aztán amilyen sikításokat levág és ahogy játszik a hangjával, rendben is van. Ehhez társul még pluszban a fafúvós hangszerek (Elipses, Magdalena) és akusztikus gitár használata (Oráculó, Alajpacha), színesebbé téve szvsz. az amugy igen könnyen unalomba fulladó tradícionális doom stílust. A spanyol dalszöveg sem zavaró, szerencsére mellékelték az angol szöveget is, mind igényes, látszik hogy sok munka van benne, akár versek is lehetnének.
Mindez együtt olyan király hangulatot áraszt a Dél-Amerikai zenével egybegyúrva, ami kiemeli és egyedivé teszi a Reino Ermitano-t. Az Intro: La Corte középkori zenéje végvári tábortűz hangulata, hasonlóan a debüt album Bardo-jához, vagy akár a keményebb számok doomulása a Crepuscular, El Fauno váltása és nyugis levezetője, az Oceánia gitárja, mind magával ragad.
A doom ezen vállfaján belül nem sok előadó volt képes eddig lenyűgözni, viszont a Reino Ermitano hangulata és eredetisége nagyon meggyőző, ha valami újra vágytok, akkor ezt a lemezt mindenképp szerezzétek be, stílusán belül az egyik legjobb.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
