Saturnus

Paradise Belongs To You (1996)

A sors ismét összehozott egy eddig általam soha nem hallott zenekarral. És nem kellett sok idő ahhoz, hogy megszeressem, vele éljek, ihletet adjon, optimizmust az élethez. Számomra nagyon fontos, hogy egy albumnak legyen hangulati töltete is, ne csak zsigerből szóljon, hanem legyen benne lelki tartalom is. Az ember tudjon “utazni” a zenével, tudjon, felemelkedi a földről, hagyja itt – ha egy kevéske időre is – ezt az anyagi világot, és szabadon szárnyalhasson. A Saturnus zenéje ilyen. Elröpít egy szebb-jobb világba a hangok csodálatos összhangjával, szépségével. Doom metal a stílus. Vagyis lassan hömpölygő, dallamos metal, extrém és tiszta vokálozással. A hangzás a helyén van, a hangszerek is szépen kivehetőek, ami fontos is, mert így lehet csak a “rejtett” dallamokat is kihámozni, amelyek igencsak szép számban vannak, ami még élvezetesebbé teszi az album hallgatását, hisz minden újabb újrahallgatáskor fedez fel az ember olyasmit, amit mintha nem is hallott volna. De nézzük meg, hogy mit is kap útravalóul az az utazó, aki nekivág, hogy eljusson a Paradicsomba. Ezt az utat madárcsicsergés követi végig, ami abban nyilvánul meg, hogy az album is azzal kezdődik és minden dal madárcsicsergéssel van levezetve, illetve felvezetve. Minden dal gerincét egy vezérmotívum (fődallam) adja, ami rögtön rögzül, és abból kiindulva terebélyesedik ki a dal és kivétel nélkül minden dal egy monumentális részbe torkolva éri el a tetőpontját. Ezt a zenét egyszerűen nem lehet megunni, annyira hallgattatja magát, hogy észre se veszed, hogy eltelt 68 perc. Ennyi a tiszta lejátszási idő. És ebbe a 68 percben van 9 dal. A dalok túlnyomó része 8 perc fölötti. És ennek ellenére egy másodperc töredékére se jutott az eszembe, hogy lenne töltelék az albumon. Hab a tortán a zongora használata. Igaz, hogy e fönséges hangszer nagyon közel áll hozzám, de szerintem ezzel mindenki így van. A zongora hangja még mélyebbé, szebbé teszi a Saturnus zenéjét. Ennek az utazásnak a végén, amely egyáltalán nem volt fárasztó, a vándor megpihen egy fa árnyékában, és elgondolkodik. Nem ilyen kellene legyen az élet itt a Földön is?

október 18.,
október 19.,
október 21.,