Stainless Steel
The Plague

(Nail Records • 2007)
Avatar
2007. augusztus 30.
0
Pontszám
10

A Stainless Steel: The Plague album, számomra az év Magyar Heavy Metal lemeze. Ezt már így az elején szeretném leszögezni. És mindjárt megtudhatjátok, hogy miért.

A zenekart az 1997-es (hihetetlen, hogy 10 év telt el) Tűzpróba címmel megjelent demója óta követem figyelemmel. Nekem már az az anyag is rettentően bejött, máig vannak róla kedvenc dalok. Ezt követte ’99-ben a The Fable of Prowess demó. Majd jött a 2000-es Wigant, ami igazán magasra tette a mércét, és igazán ismertté és elismertté tette a csapatot a honi metal berkekben. A Wigant abban a két dologban hasonlít a The Plague albumhoz, hogy már az is egy koncept lemez volt, és hogy már az a korong is kiváló muzsikát rejtett magában. A csapat 2002-es Red Heat Within albuma valami oknál fogva nem azt adta nekem, amit vártam, és elég hamar túltettem magam rajta. Aztán eltelt 5 teljes év, és a Stainless Steel egy olyan anyaggal tért vissza, ami nemzetközi mércével mérve is bivalyerős! Ez pedig nem más, mint a The Plague!

A hosszas bevezető után következzen a végre maga a Pestis. A lemez egésze Albert Camus: A Pestis című regényét dolgozza fel. Ezzel tökéletesen összhangban van a borító, a szövegek, az egész booklet, sőt még maga a korong is.

A lemezen hallható zene pedig olyan szinten kidolgozott, összetett és mégis könnyen befogadható, ami a Stainless Steel legénységét magasan a tucatbandák fölé helyezi.

Az lemezt indító Oran,1940…kiválóan vezeti elő Camus történetét, a hangulatot kellően megalapozó intró után már sodródunk is bele az eseményekbe. A Beginning-nek már a címe is garancia arra, hogy igazán jó nyitódalról van szó. Lendületes kezdet, a szinti jól harmonizál a többi hangszerrel, az összhatás igazán lenyűgöző. Azt be kell vallanom, hogy először kicsit furcsa volt, hogy már nem Jurásek Danit hallom énekelni, de Kreisz József hangja is kellően karakteres és képzett, szóval abszolút elégedett vagyok az énekkel is. Arról nem is szólva, hogy olyan refrének és énektémák vannak a lemezen, hogy alig pár hallgatás után azt veszi észre az ember, hogy állandóan azt dúdolja magában. A szövegek nagyon jól meg vannak írva, és a jó érthetőség(az énekes jól artikulál) miatt könnyen megjegyezhetőek Szóval koncerteken simán lehet együtt énekelni az énekessel.

A Children of Innocent nem véletlenül lett megklippesítve, hiszen a dallamok és a kőkemény riffek úgy egészítik ki egymást ebben a dalban, mint Yin és a Yang. Egész egyszerűen, ha valaki nem tudja, hogy mi is szól éppen, akkor kapásból rávágja, hogy ez csakis valami külföldi banda lehet.

A New Spell pedig olyan, mintha egy eddig ki nem adott Startovarius dal lenne. Félre ne értsen senki, nem nyúlásról beszélek, hanem hogy hangulatában és összetettségében engem a Finn mesterek munkájára emlékeztet a dal. És ha már itt tartunk a New Spellt követő Pestilence is olyan zseniket juttatott szembe, mint amilyen mondjuk az Amorphis. A Pestilence kezdése valami olyan hangulatot varázsol, amilyenre az Amorphis mágusain kívül kevesen képesek.

A lényeg, hogy nekem annyira bejött ez a lemez, hogy simán tudnék könyvet is írni róla. Mivel erre nincs lehetőség, nem fogom kivesézni az összes dalt. De!, mielőtt fellélegezne a kedves olvasó, hogy: „Végre befejezi”, meg kell említenem még két dalt, amik számomra a lemez csúcspontjai fölé magasodó csúcspontok.

Az egyik nem más, mint az Inner Fears, amiben szerintem az egész lemez legjobb refréne hallható! És ahogy azt a refrént összefűzték a gitárszólóval! Hát még mindig kiráz tőle a hideg.

A másik kedvenc pedig a Bewildered. Ugyanis ha az Inner Fears-ben van a legjobb refrén, akkor ebben pedig a legjobb gitárszóló csendül fel az albumon. Aki ettől nem megy le hídba, az egyszerűen siket. De nem kicsit. 🙂

Mindent összevetve egy olyan album született, ami akár a nemzetközi áttörést is meghozhatja a Stainless Steel-nek, véleményem szerint. A legutóbbi Grave Digger-nél pl. vagy ezerszer jobb.

Nem tudom, hogy a Dorogi levegő teszi-e, hogy ilyen jó dalokat tudnak írni a srácok, de ha igen akkor palackozni kéne!

Na, szóval ilyen egy 10 pontos HM album. Ha a koncerteken játsszák a Spartacus-t, akkor meg 11 pont!

The Fission Tour The Fission Tour
február 24.
Dirty Honey Dirty Honey
február 29.