Az Egyesült Királyságban burjánzó punk/emo/hc láz, és a Green Day-t imádó paslán öltözött fiatal kislányok országából ritkán jönnek olyan nagy nevek, akik hallgatható zenét játszanak. Metal Hammer és Kerrang! cd mellékletek általában csak metalcore és hc együttesekkel meg mindenféle nyálas bandákkal van tele. Ilyen gondolatok mellett kaptam kezembe az angol The Ghost Of A Thousand lemezét, a borítót elemezgetve, ami punk-hc lemezekre hasonlító egyszerű kivitel, farkas-firkák-kósza betűk.
A tartalom, hmm, This Is Where The Fight Begins albumcím tökéletesen takarja az összképet, vegyünk öt brightoni fiatalt, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak Anglia zenei életéről, s ezen felháborodva csinálnak egy hagyományos punk/hardcore vonalat követő bandát, hogy megmutassák, igenis szükség van a tarajosok és festékes bakancsosok hadára.
28 percbe sűrített agresszió, ordítozó-sikítozó vokállal, mélyreható dalszövegek nélkül (nem negatívum), súlyos gitározgatással és fejbólogatást beindító dobolással. A számok részletezésétől eltekintenék, lévén nagyjából egyforma erősek, bármelyikkel el lehetne adni a bandát. Stílusban főleg hardcore és punk keveredik, de rockosabb pillanatok is akadnak (As They Breed They Swarm, New Toy). Különösen tetszik a nyitó szám Bored of math kezdése, „Can i get a scream, from all the back row?”, vagy a New Toy tic-tak-tik-takkolása. Elég fogósak a dalszövegek és az ének is jól passzol a képbe, hangzásban a Silence The Foe, Gallows vagy az Enter Shikari zenekarok döngölnek ennyire. A korong producere amúgy a Converge-ből is ismeretes Kurt Ballou gitáros, úgyhogy már csak emiatt is jól szól.
Majdnem ugyanaz a helyzet ezzel az albummal is, mint a Tokill – Vultures-ével, tömör gyönyör. Unalomba nehezen fulladna, mivel játék ideje is alig van, ami van meg kitöltik zúzással.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
