Shadowthrone / Funebre
Forever On The Dark Side split
A jó öreg Karl Marx már a XIX. században felállította azt a tézist, miszerint a történelem bizonyos folytonosságon alapul, s meglehetősen érdekes dolgokat is produkálhat a história a kronológia végtelen mezejében. Kommunista létére nem is beszélt hülyeséget. Khrul példát állít számunkra a szokatlan jelenségeket illetően, hiszen igencsak ritkaságszámba megy, ha ugyanazon személy hatáskörébe számító zenekarok ,,egymással” splitet készítenek. Dehát legyen, ha az egységben az erő elvet vesszük alapul és a végeredményben sincs semmi kivetnivaló.
A megosztott korong első felét a Shadowthrone uralja. Teljes mértékben egyetértek a kísérőlevélben olvasottakkal, amely szerint az Árnytrón egy velejéig igaz black metal szenvedély Padre (gitárok) és Khrul (ének, dob) részéről. Továbbvíve a gondolatot, ez a szenvedély a black körben jól ismert 20. századi északi zenekaroknak szól, akik ezt a műfajt még nem a profitért kezdték el. Azokról a – mára már jószerével halott – zenészekről van szó, akiket a sötét érzések, halálvágy és a keresztényellenesség fűtött, mikor zenekart alapítottak. A Shadowthrone legfőbb sajátossága az, hogy az alapkoncepció szigorú keretek közé szorított, ám mégis az egyéniség jeleit mutatja a fővárosi duó minimalista zenekara. Velejéig sötét, mindenféle kompromisszumra fittyet hányó riffeket hordoz a Lonely Emptiness of a Burning God nyitódal, amelynek szövege amellett, hogy pregnáns, az egyházellenesség jelszavát is zászlaján hordozza. A Stigmata-ból kölcsönzött betétek tovább mélyítik a dal önnön okkult éráját. A Come Whore, Come Bastard is egy hangulatosnak nevezhető tétel, teletűzdelve kiállásokkal, egyéb zörejekkel. A szám témáját szolgáltató társadalomkritikus eszmével maximálisan azonosulni tudok, viszont a nóta egyetlen szépséghibája az, hogy a ,,főriffet” már ismerem más lemezről, persze egybeesések is létezhetnek. A Forever on the Dark Side képezi a lemez eszmei alapját, ehhez idomulva a leghangulatosabb darab mindközül.
A Funebre ugyancsak Khrul mester munkásságának egy része, ha a Shadowthrone-nal összehasonlítjuk, az egyetlen különbség az, hogy itt Khrul egymaga tevékenykedik. A Funebre számomra ,,sötét ló” a hazai színtéren, nem tudom hova tenni a skálán, lényegében semmilyen műfaji besorolásban nem állja meg a helyét. A Funebre Khrul zeneszerkesztési szabadságát, irregularitását szimbolizálja számomra. Nincs megkötés, hiszen a szerző szabadon terceket, kvinteket alkalmaz a kötetlen kompozíció jegyében, máshelyütt ösztönösen alkotja a témákat. Érdekes ez a két cím is: Az én poklom, Az én szenvedéstörténetem. Olyannyira nem sztereotípiákról van szó bennük, hogy talán túlságosan is személyes, a privát szféra határait súrló elmélkedést vezet le bennük Khrul. Ugyanakkor világos, hogy mindenki önálló szürkeállománnyal rendelkezik jóesetben, mindenki értelmezze testreszabottan a témát.
Kiváló split, hallgassa meg nyugodtan bárki, aki érez hozzá affinitást! Végezetül zárják a recenziót Khrul sűrűn hangoztatott szavai:
,, Támogassátok a pózermentes magyar undergroundot! „
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
