Arch Enemy
Doomsday Machine

(2005)

Dolmen

2005. október 7.

0

Pontszám

8

A zenekar 2003-as Anthems Of Rebellion albuma után idén megérkezett az új Arch Enemy mű. A lemezt a Doomsday Machine címre keresztelték a svéd csapat tagjai. A banda 10 éves és ez már a hatodik nagylemezük a sorban. És eddigi munkáságukat ismerve, nagy bizalommal vártam idei művüket. Sajnos a megjelenést követően távozott a csapatból Mike Amott öccse Chris. Helyére már találtak gitárost Fredrik Akesson személyében.

Nos, akkor nézzük magát a lemezt. Amit első hallásra is el lehet mondani a róla az az, hogy nem sok változást hozott a 2003-as Anthems Of Rebellion-hoz képest. A már jól megszokott minőséget hozza a banda. Az Amott testvérek gitárjátékában ezen a lemezen sem találhatunk semmi kivetni valót. Sharlee D’Angelo (bass) és Daniel Erlandsson (dob) által hozott alapok is mind a helyükön vannak. Talán a legszembetűnőbb rossz pont a csapatban Angela Nathalie Gossow énekesnő. Nos, igazából a legnagyobb gond vele kapcsolatban, hogy nagyon egysíkú amit csinál. Nincs azzal baj, hogy agyon effektezik a hangját és azzal sincs gond hogy hörög, hiszen ez mégiscsak egy melodikus death metal lemez lenne, de hogy meg sem próbál némi dallamot belecserkészni abba, amit csinál és ezzel kicsit változatosabbá tenni vele az ének témákat, ez azért elég nagy negatívum. Példaként hoznám a Nemesis című szerzeményt, erre a dalra forgatta a csapat az első klipet és ez egy olyan dal, ami zeneileg nagyon közel áll hozzám és véleményem szerint a refrén rész megkívánta volna a változatosabb énektémát. Amit mindenképpen kiemelnék a lemezzel kapcsolatban azok a gitárdallamok és a szólók, egyszerűen zseniálisak. Jobbnál jobb dallamok, melódiák kerültek erre a albumra is.

Végezetül azt kell mondjam, itt az új Arch Enemy lemez, nagyon vártam és nem is csalódtam benne, de mégis van egy kis hiányérzetem. És ami ezt a hiányérzetet okozza az nem más, mint az ének. De az ember mindig reménykedik, talán majd a következő albumon, ami mindenképpen vízválasztó lesz a csapat életében. Én úgy gondolom nem lesz egyszerű pótolni Chris-t a gitárosi poszton. Hát, majd meglátjuk. Mindenesetre ajánlom a lemezt a csapat eddigi rajongóinak, mert ők nem fognak csalódni benne. És ajánlom a nagyszerű dallamok kedvelőinek is, és persze a melodikus death metal kedvelőinek.