Lady Picture Show
Down the valley (EP) (2008)

Fémforgácsos kollégáim hívták fel a figyelmem erre az EP-re, mivel sajnos nekem nem sokat mondott a Lady Picture Show neve, viszont az csábító volt, hogy stoneres/sludgeos írányban mozognak, így bevállaltam a lemezismertetőt. És milyen jól tettem!

A neten található infókból kiderült, hogy 2002-ben alakultak Nullify néven, majd névváltás, tagcserék és egy nagylemez – ami stílusában eltér a Down The Valley-étől – után eljutottak a jelen felálláshoz: Bedecs Péter – ének Farkas Ferenc – bőgő Katona Sándor – dob Sánta Péter – gitár.
A Lady Picture Show a Country Metal csoportosulás tagja, melynek rövid lényege annyi hogy összefogja az ország feltörekvő zenakarait, hátteret nyújtson nekik, segítse munkájukat, és nem utolsó sorban a zenekarokat megismertesse egymással és hogy zenéjüket minél szélesebb réteg megismerje. (én jól kimaradtam! hehe) Több info a http://countrymetal.uw.hu alatt.

Na, térjünk a lényegre, a korong amit a kezemben tartok nagyon jól néz ki, az artwork egyszerűsége ellenére – láttam már rondábbakat magyar zenekaroktól is -. A hangmérnöki munkát Jaya Hari Das (AUDIOPLANET stúdió) végezte, és szerintem ezen a téren is plusz pont.
Ami a 17 percbe belefért, az négy baromi ütős szám, a Leaving igazi stoner zúzás. Amikor először hallottam a Bedecs Peti hangját, úgy éreztem, hogy ez nekem nagyon ismerős, de mai napig nem jöttem rá hol hallottam ezt a hangszínt. Vokálra talán az Abandon Hope ugrik be elsőre, az egész hangzására meg a Brand New Sin, csak kicsit nyersebben. De csak azért hasonlítgatom így, hogy aki még nem hallotta az is el tudja képzelni, mily brutális kombó ez. Tetszik, hogy a refrén tiszta vokállal van, de a többi hörgős, morgós, méregből éneklős rész is nagyon el van találva.
Az Every Sound kicsit lassabb, az első felénél hajlamos voltam másfelé figyelni, de a refrénre itt is felkaptam a fejem.
A Someone fogott meg talán a legkevésbé, az alapriff sokáig ismétlődik, emiatt monoton, a közepe táján szívesen hallottam volna valami mocskos solo témát.
Az utolsó The Way Back egy súlyosabb darab, szaggatott menetelése fejezi be az Down The Valley-t.

Nem tudom mennyit tudok még érdemileg hozzá tenni, összességében tetszik az anyag, a hangzás, az ének meg minden, de amiért húzom a számat az nem kifejezetten a Lady Picture Show-nak szól. Alapból a kísérletezős/post/artrock cuccokat szeretem, lehet innen ez a mánia, de több nyugisabb részt, elnyújtott témákat, vagy szólót, mint írtam fentebb, el tudtam volna viselni. Mert a zúzással sincs baj, meg ha váltogatják egymást a nyugisabb számok a durvábbakkal, de számon belül is lehetne valami formabontóbb, hogy ne laposodjanak el a dalok.
Na, de lehet csak én érzem így. Aki csak tud menjen el a koncertjeikre, hogy ne csak kritizáljuk hanem támogassuk is az ilyen fasza bandákat!

http://www.lpsmusic.hu/
http://www.femforgacs.hu/interview/259/Lady_Picture_Show

Life of Agony, Pentagram
augusztus 09.
Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.