Ad Astra

Crust of Ego (2008)

Egyszerre van könnyű és nehéz dolgom ennek a kritikának a megírásával, ugyanis a ’99-ben indult gödi banda első nagylemezén hallható dalokból néhányat – kicsit más formában ugyan – de hallottam már.

Saját maguk is elismerik, hogy a Nevermore zenéje nagy hatással volt a banda muzsikájára, ám ne várjunk semmi “nyúlást”, annál azért jobb dalszerzők-zenészek ezek a srácok.
A dalok meg vannak írva. Szerencsére nem fulladnak bele a “szaggatásba”, izgalmassá tették az albumot, hol egy kis akusztikus prüntyögéssel, hol egy durvább kalapálással. Megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy nem húzták el a dalok hosszát, ugyanis mára már szinte minden progresszív címkével ellátott zenekar valahogy kötelességének érzi a 10 vagy annál is több perces dalok írását. A leghosszabb tétel, a maga 7 percével, a záró The Other Self, a lemez is mindössze 40 percnyi játékidővel rendelkezik.
Véleményem szerint a lemez első 4 dala (No Contact, Stranger Faces, Crust of Ego és One Minute Silence) sikerült kiemelkedőre. Azokat hallgatva valóban élményszámba megy a zenehallgatás, igazi gyöngyszemek ezek. A másik 3 saját szerzemény (Waves, 2.7 K és a már említett The Other Self) picit lehúzza a lemez élvezeti értékét, bár kimondottan nem lehet magukba a dalokba belekötni. Csak valahogy ellaposodik a hangulat ezeknél a daloknál.
Egy dolog van még, ami zavaró picit és nem tudok elmenni szó nélkül mellette. És az az ének. Morvai Csaba hangja nem rossz. Még angolul is tud. De vannak részek a dalokban, ahol az az érzésem támad, hogy mégsem. Nincs hiba abban amit énekel, csak talán képezni kell még picit azt a torkot.
A lemezt záró Hold Me, Thrill Me, Kiss Me, Kill Me című U2 feldolgozás vegyes érzéseket váltott ki belőlem, ugyanis nem szeretem az ír banda zenéjét túlságosan, de ezt a dalt, ami a Batman filmek ki tudja melyik részének volt a betétdala, kimondottan kedvelem. Szóval, néhol tetszik a srácok verziója, néhol meg nagyon szeretném, ha már befejeznék. Talán, így a lemez végén jobban elviselhetőbb, mintha betuszakolták volna valahová középtájra.
A szolnoki Denevér stúdióban felvett anyag hangzása odavág rendesen. Minden szépen és tisztán szól. Töfiék is megérdemlik a dícséretet, megdolgoztak érte.
Összegezve a fentebb leírtakat, igazán örülhetünk, hogy van egy Ad Astra-nk, legyünk Rájuk büszkék és Ők is büszkék lehetnek magukra. Szép munkát végeztek, jó lenne, ha végre valamit gyümölcsözne is számukra ez a “vállalkozás”. A hallgató mindenesetre nem jár rosszul, ha 1500 forintot rászán erre a lemezre, mert nem csak a lemeztartalom, de a csomagolás is szépre sikeredett. Tessék tehát koncertet látogatni, ott kapni a lemezt is.