Ministry
Cover Up

(13th Planet • 2008)
haragSICK
2008. április 22.
0
Pontszám
10

Azt hiszem a texasi Ministry-t nem kell bemutatnom senkinek sem, hiszen munkásságuk egyaránt ismert a metal és indusztriális körökben egyaránt. Akkor alakultak, amikor sok thrash és death csapat; 81-ben, és a korai próbálkozásaik egyfajta perverz és horrorisztikus szinti-popnak tudhatóak be, melyekben már ott lapult az ipari fertőzés intravénás trombózisa. A gitárcentrikus agresszió már a 89-es The Mind is a Terrible Thing to Taste-n is érzékelhető volt, de igazából a provokatív és kultikus Psalm 69-n tetőzött, melyet a gombák és Hofman féle LSD lázálmokkal sűrűn átszőtt Filth Pig követett. Borítóik és szövegeik mindig is középpontba helyezték a jelen politikai döntéseit, s ahogy az ipari zenéktől megszokhattuk előrevetítettek egy fiktív jövőt a kárhozatról. Teltek múltak az évek, vendégzenészek és valós képviselők adták egymásnak a kilincset, Allen David Jourgensen mindig Jourgensen maradt, amolyan wiski és cigaretta marta, köpködős széthullott frontemberként, akit a Lard-ból, vagy a Pailhead-ből egyaránt ismerhet az indusztriális beállítottságú nagyérdemű. A borítók és a szövegek nem kímélték sem a vallást, sem a politikusokat, sokszor és sokféleképpen hívta fel magára a csapat provokatív jeleneteikkel a figyelmet, az utóbbi időben Bush kormányzását a legnyíltabban figurázták ki, amit a Houses of the Mol? című korongon kezdtek el nagyon aktívan, s azóta is kapja azt, amit megérdemel, olykor primitív, máskor kész érvekkel alázzák meg, tegyük hozzá – nem is oktalanul!
Ám az ilyenfajta mondandó egy idő után megfárad, akár az olaj, és csillogását veszíti – ahogy a Bush rezsim is veszít, s a jövő az első fekete vagy nő elnökkel kerülgeti a jelen siralmas gazdasági helyzetét. S megcsappan a tündöklése az aranynak, belefásulnak a zenészek az értelmetlen harcba, s talán bele maga a rajongó is, így a Ministry utolsó turnéjára készül – nálunk is fellépnek (július 8 – Pecsa), aki egy kicsit is akar egy szelet történelmet, annak ott a helye – én is igyekszem rá elnézni, és készíteni egy interjút, majd kiderül mire képes az akkreditációm, haha.
Szóval a Ministry, csak úgy, mint a nagy thrash király Slayer, az utolsókat rúgják, úgy hagyják még abba, hogy a csúcsról nem csúsztak sokat, kultikussá lettek és történelmet írtak! A sors fura fintora, hogy olyan zenészek alkották és alkotják a csapatot, akik mögött más hasonló nagynevek bújnak meg, ilyen volt pl. Paul Vincent Raven, aki a Rio Grande Blood lemezen segédkezett döngölő basszusaival, s mellesleg a méltán HATALMAS Killing Joke tagja, de komoly szerepe volt az ipari monstrum Godflesh-ben, a beteg elektro Pigface-ben vagy a megint csak ipari post-thrash Prong-ban. De ne menjünk olyan messze, akad még itt Prong tag; Tommy Victor aki a Danzig-ben is mohón pengette a húrokat – nem kis történelem az arc, vagy a másik nagy monopol géniusz; John Bechdel – billentyűk – a Front Line Assembly – egyszerűség kedvéért: FLA – , a világ egyik legnagyobb indusztriális csapatának alapja, a megint csak említésre méltó Killing Joke-ban, a mára kissé energiáját vesztette és elkurvult Fear Factory-ban, a gyengéd dallamok préselte népzenei ambient csoda; az Ascension of the Watchers-ben, és újból és újból a Prong-ban…
Tehát, kérem szépen van itt minden, ami a csattogó láncok, olajoshordók, kísérleti zaj és hangkeltés egészen a techno súrolta dub-ig terjedve leereszkedik a death és thrash metálok prédikálta fájdalomig, csak a Ministry, a Ministry tűnik el lassan…
Meg kell hogy említsem, hogy promó gyanánt egy nejlontokban jött az anyag borító nélkül, de a lemezről így is lerí hogy ez egy újabb provokatív lázadás, a halál előtti percek, avagy John Fitzgerald Kennedy amerikai elnököt 1963. november 22-én a texasi Dallasban – hogy kik és miért, nos ebbe a diszkurzióba inkább nem mennék bele, s így is túl hosszúra sikeredett a bevezetés, annak ellenére, hogy a csapatot valószínűleg rengetegen ismerik.

Na szóval, a Ministry meglepő mód egy feldolgozás lemezzel zárja le 27 éves munkásságát, melyben akadtak komoly holtpontok – ezt támasztja alá a nyolc db best of is, melyből csak kettő szolgálta a kronologikus archiválás szellemét.
Az Under My Thumb-bal kezdenek (itt segédkezik az énekben a Fear Factory-s Burton C. Bell is), ami eredetileg The Rolling Stones, és az erős billentyű alapok miatt nekem inkább jut eszembe a The Kovenant vagy a Pain neve, Jourgensen-éktől meglepően emészthető nóta, amit a Bang A Gong követ (eredetileg Get it on), T.Rex dal, és így megtámogatva azt a fajta ipari rock’n’roll-t adják közre, amit a 93-as Shotgun MessiahViolent New Breed korongon megtapasztalhattunk már egyszer. Aztán a Radar Love csap a húrok közé, Golden Earring szerzemény, s nekem megint csak a Shotgun Messiah hasonlat ugrik be róla, nagyon hangulatos, viszi az agyat féle muzsika, haha. A Space Truckin’ is jól sikerült, egyáltalán nem lett megszégyenítve az ős Deep Purple, átjön az, amit leraktak közel 50 éve… Majd az energikus Black Betty hadakozik Ram Jam töltényekkel, beteg és dekonstruktív, itt érzem először a jó öreg Ministry művek letaglózó zajhullámát, ám ettől függetlenül ez is táncolható, könnyem emészthető, mondhatni populáris!
A Mississippi Queen eredetileg Mountain, a Just Got Paid pedig ZZ Top (a korong egyik legerősebb nótája), őrült rock’n’roll, hangulat felhők, csörömpölő darák és gyári alapok. Ugyanez mondható el a Roadhouse Blues-ról is, amin azért elcsodálkozna pár The Doors rajongó, hogy mivé is lett az egykoron művészlélek haldoklás. A Supernaut egy másik nagy ősnek tiszteleg, tipikus Ministry bemondásokkal és zajokkal indít a Black Sabbath csoda, a hatás pedig mondhatni hatalmas!!! – a vokál elmarad, így csak a szólóknak adhatjuk át magunkat, s már lépkedünk is a Lay Lady Lay-re, ami annyira nem nagy kakukktojás, hiszen már a 96-os Filth Pig-en is helyet kapott a Bob Dylan dal.

A finomság, pedig még vissza van, What A Wonderful World – egyenesen Louis Armstrong-tól, itt mutatja meg a csapat igazán, hogy a mélységek mennyire bennük fogantak és hogy tudják a felszínre hozni azokat, kissé perverznek tűnik a fülbemászó dallam az elején, de mikor beindul, elszabadul az a bizonyos Pokol, haha. A korongon helyet kapott ennek a számnak még két verziója, az egyik a nyugodt, a másik pedig a „beindulós” külön-külön. Végül pedig a sok megszokott rejtett dal és zaj után kapunk egy kis Stigmata-t a megfáradt rock’n’roll berkeiből, a 88-as The Land of Rape and Honey-ról kaparták elő a texasi srácok, s ebben az alternatív verzióban olyan hatást kelt, mintha azokból az időkből való lenne, amikor még minden más volt, s még a szüleink lélekvesztő bulikba jártak, nem pedig egymással. Az ilyen feldolgozás lemezek – sőt egy-egy feldolgozás is egy korongon mindig elgondolkodtat, hiszen itt mutatkozik meg az, hogy az adott zenészek miken nőttek fel, mik voltak rájuk hatással, vagy csak egyszerűen miket szeretnek, pár példa ismervény és rang nélkül; … Body CountHey Joe (Jimmy Hendrix), ConvergeSnowblind (Black Sabbath), ConvergeDisintegration (The Cure), ImpaledTourette’s (Nirvana), Satyricon és SepulturaOrgasmatron (Motörhead), SlayerBorn To Be Wild (Steppenwolf), The KovenantSpaceman (Babylon Zoo), Carpathian ForestA Forest (The Cure), KoRnAnother Brick In The Wall (Pink Floyd), Love Like Blood7 Seconds (Youssou N’Dour & Neneh Cherry), Marilyn MansonPersonal Jesus (Depeche Mode), My Dying BrideRoads (Portishead), PanteraPlanet Caravan (Black Sabbath), RammsteinUnholy (Kiss), SamaelI Feel You (Depeche Mode), SentencedHouse of the Rising Sun (The Animals), SepulturaAngel (Massive Attack) és a helyhiány miatt inkább hanyagolnám a folytatását a listának…

A lényeg tehát hogy a Ministry a maga berkein belül úgy fejezte be pályafutását, hogy abban sem a szánalom, sem a pénz nem dominál – ellentétben, mondjuk a KoRn-nal vagy a Fear Factory-vel, vagy éppen a Sepultura jelenével. A Ministry létezett, és létezni is fog még sokáig a szívünkben, emlékezetünkben és a zenei történelemben, ezenkívül nem hinném, hogy nem fogunk a Jourgensen brigáddal találkozni más projectekben, ez a társaság nem a stagnálást választotta célnak, hanem az alkotást, és egy változatos és méltó befejezéssel zárták kapuik, mi pedig egy érdekes koronggal lettünk gazdagabbak, amiben benne fogant a múltidézés, és a jelen pillérei, s valahol a kulisszák mögött a jövő palástja is.

http://www.myspace.com/ministrymusic

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.