Road
Aranylemez

(EDGE records • 2008)

Győr Sándor

2008. május 8.

0

Pontszám

8

Eddig nem igazán voltam jóban a Road zenekarral, illetve nem fogott meg a zenéjük. Legalábbis a második lemezük nem fogott meg egyáltalán, pedig két-három hallgatást azért engedélyeztem Nekik. Annyira meg nem bonyolult zene, hogy ennyi ne legyen elég, hogy működjön. Kicsit félve is vállaltam el pont ezért, hogy ismertetőt írok. Aztán az első hallgatás után még nem is voltam meggyőzve…

Most viszont, húszegynéhány hallgatás után már – ha rajongójuknak nem is vallom magam, de – erős dalokkal megpakolt albumnak érzem az Aranylemezt. Na, nem eredeti, mert hiszen, ha egyesével kielemezzük a dalokat nyilván mindben találunk valamit, mind honi, mind külföldi hatást, ami lehet, hogy kissé konkrétabb is, mint kellene. Összességében nézve azonban egy jó dalokkal telepakolt, remek hangzású lemezt hoztak össze a domoszlói srácok. Kilométerekkel megelőzve a Második harapást. Nyilván a sok élő fellépés megmutatta, mi az ami megszólal és mi az, amit nem érdemes erőltetni.

Azért pár kedvencet mindenképp kiemelnék: az állatkísérleteket más szemszögből „elemző” Isten barma, a hamarosan képileg is élvezhető rally-s Visszahárom, a számomra szaggatott riffelésével a Chaos AD/Roots korszakos Sepultura-t idéző El Dorado, a lírai Nem rólunk szól és a vendégekkel készült Római vakáció.
Ez utóbbi azért is érdekes lehet, mert ha minden igaz, egyetlen Road tag sem szerepel benne. A dalt a borító szerint a Road Dream Team, azaz Koppány (Rómeó Vérzik) – Szabó Gergő (Replika) – Sidi (Zanzibár, Mafia) – Kovács Zoli (Depresszió) követte el. Igazán jól sikerült, egyáltalán nem lóg ki a lemez többi dala közül, bár azért Koppány hangja miatt az eredmény akár Rómeó lemezre is felkerülhetett volna.
Aztán érdekes még a szinte gyermekmondókás hatású Valami nagyon hideg kék indítása, amiből szintén egy húzós nóta alakul ki, ebben szerepel a borítón található és a belsejében is több helyen feltűnő 39764. Aminek megfejtésére azért kíváncsi lennék.

A hangzás igazi Bakery-s mestermunka, ami garancia is a kiváló megszólalásra. Varga Zoli (aki a Felfelé görbül illetve a Nem rólunk szól c. dalokban vendégszerepel is) és Bodnár Peti munkája előtt le a kalappal.

A lemezborító is érdekesre sikerült, nem egy bonyolult dolog, de egyszerűségével erősíti a lemez hangulatát.

A végkövetkeztetés számomra az, hogy a Road megérett a felsőbb ligába lépésre és valószínűsítem, hogy élni is fognak a lehetőséggel. Mindenesetre kíváncsian fogom figyelni a lépéseiket.