Assailant
Wicked Dream

(Dockyard 1 • 2008)
snecy
2008. június 3.
0
Pontszám
8.5

A fenti alcímben nem véletlenül kap említest a stílusok konföderációja, ugyanis a 2004-ben alakult svéd Assailant a metalzenei palettának rendkívül sok színéből dolgozik, és ami a lényeg befogadhatóan és közérthetően, amire egy mai modern metalhoz szokott arc ugyanúgy elismerően bólinthat, mint a klasszikus heavy zenéket preferáló őshüllők, ami azért nagy szó. A zenekar gitárosa, Oskar Norberg – aki mellesleg testvére a kissé hasonló zenét játszó Nocturnal Rites-os Nils Norberg-nek (érdekes, van is az anyagban egy kis New World Messiah korszakos sötétebb árnyalatú NR) – saját elmondása alapján a csapat belemar jó pár stílusba amiből megpróbál gombócot gyúrni, azaz a thrash és a power metal képez modern egyveleget, megtámogatva egy kis elektronikával majd egy kissé rekedtes torkú énekessel amolyan Persuader módra, és kész is az Assailant.

Kis utánajárást követően egyébként megtudtam, hogy ezzel a névvel jó pár banda működik, ezek közül az egyik egy Seattle-i grindcore/HC különítmény, a másik pedig egy szintén svéd és szintén power/thrash-t nyomó kvartett, a különbség mindössze a 2000-es megalakulásuk…

Az Assailant mindezidáig csak a 2006-os Nemesis Within-t jelentette meg, ami lényegében nem sokkal másabb a Gonosz Álomtól, hiszen az alapok már akkor adottak voltak, azóta viszont a dalírási képességek mintha fejlődtek volna, több az emlékezetes pillanat és az ütős énektéma, emellett nagyon érzik az elektronika ízléses használatát, ami szerencsére soha nem nő a gitárok fölé.
A lemez szerintem egyértelműen bajnokesélyes dala rögtön a nyitó A Day Tomorrow, melynek dallamai elég erősen hordozzák magukon a deja vu érzést leginkább a Mercenary-ra hajazva, amit mérsékelt elektronika sző át, és noha Peter Sundqist kicsit erőlködős hangja nem a legemlékezetesebb, mégiscsak a dal erőssége.
Akinek a Persuader-es énekes hangja bejön, annak ezzel sem lesz gondja. A dalhoz készült egy klip is ami ugyan egy kicsit összecsapott, de a célnak megfelel! Nyilván nem véletlenül ehhez készült, a slágeresség kritériumának leginkább ez felel meg, de szerencsére még mindig nem elég slágeres ahhoz, hogy a legtöbb kommersz zenei csatorna lenyomhassa…
Megemlíteném még az Eternal-t, mely kicsit kilóg a sorból, Sundqist ugyanis képességeinek egyik ellenpólusát mutatja meg, na nem hörög hanem tisztán énekel, elhagyva a rekedtes modorosságát, tulajdonképpen ez is oké, de azért jó hogy nem ezzel a hanggal énekelte végig a lemezt!

Egy egészen jó lemez született itt végsősoron, kicsit felpezsdítve a manapság eléggé elhasalóban lévő power/thrash közeget, ami pedig nyilvánvaló, hogy az Assailant egy saját maguk által megteremtett zenei világon munkálkodik, több-kevesebb sikerrel ezt az utat már majdnem eltalálták, kérdés hogy a jövőben melyik tábornak akarnak majd kedveskedni, a slágeresebb utat választják, vagy a kicsit agyasabb, progosabb utat kemény, néha már dallamos death riffekkel (Soul Degenerate, Instincts), én igazából bármelyik utat szívesen fogadnám! Szerintem érdemes lesz követni őket a jövőben..

Assailant Honlap

Hell Vill #19 Hell Vill #19
június 13.
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.
Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.