Casketgarden

Incompleteness in Absence (2008)

Bizony, kedvenc móvári deaththrashereink sem kapkodnak lemezkészítés ügyében úgy, mintha pl. korsóemelgetésről lenne szó. Nagy kár, mert azon „tömegek” közé tartozom, akik egyenesen falnak minden hangzóanyagot, ami a nevük alatt megjelenik. 
Lehet, hogy csak én vagyok türelmetlen, de szeretem, ha kedvenc csapataim azért évenként hírt adnak magukról, például új dalok formájában. (Nem hülyeség az EP-k intézménye! Sőt, azt is elárulom, hogy a hivatalos koncertkiadványokat is szeretem. Fiúk, táncra – live albumra – fel!)

A Casketgarden egyike azoknak a hazai death/thrash együtteseknek, akik már a korai demoikon is minőségben nyomták a svédes hatású fémet. Nem érdekelt, hogy sokan a szemükre vetették a túlzott hasonlóságot egy bizonyos isteni és mára klasszikussá nemesedett zenekarhoz. 

A 2003-as This Corroded Soul of Mine volt az első hazai album, amely minden tekintetben felvette a versenyt a saját stílusában a nyugati versenyzőkkel. Egyedi booklet, jó hangzás, (Denevér – Töfi rules!) összeérlelt dalok jellemezték azt a munkát. Szerettem, és kíváncsian vártam a folytatást. Aztán három év múlva az Open the Casket… borítója megijesztett, de a belbecs kárpótolt a vizuális kínok miatt. Ma is gyakori vendég a hifimben.  
A fentiek miatt az Incompleteness in Absence pedig a legjobban várt hazai album talán ebben az évben. Remegő kézzel bontottam ki a zenekartól kapott cd-t és helyeztem rögtön a centrifugába. (Az a fajta zenerajongó vagyok, aki szereti teljes valójában élvezni kedvencei soron következő albumait. Imádom nézegetni a könyvecskéket, együtt hallgatni és olvasni a szövegeket, majd büszkén felhelyezni a polcra, a gyűjteménybe. Birtokolni!) 
A körítés most is remek. A kihajthatós frontborító, az egységes, művészi belső jó érzéssel tölt el. Igen, most erre is odafigyeltek a skacok. Minden elismerés megilleti Jacsó Balázs munkáját. Sokszor jutott eszembe a képek nézegetése közben N.S. és a Cabin Fever Media alkotói műhely, ami mindenképpen pozitívum.
A hangzásba korábban sem nagyon lehetett belekötni, most viszont tulajdonképpen tökéletes. Óriási dinamika, sűrű, de arányos sound jellemzi. Érdemes is figyelni Attila cinjátékát és lábdobjait. A felvételek továbbra is a Denevér stúdióban készültek, de a végső keverés Svédországban, a legendás Studio Underground-ban, a nemkevésbé legendás Pelle Saether (pl.: Carnal Forge, Terror 2000, Fleshcrawl, Demonoid stb.) közreműködésével. Hát szól is rendesen! 

A zene pedig totális esszenciája mindannak, amit várhatunk tőlük 2008-ban, de mindent kissé mélyebben, változatosabban, érettebben. Ugyanúgy itt vannak a védjegyszerű gitárdallamok és diszítések, a fenséges virgák és váratlan kiállások, a húzós és ugyanakkor virtuóz dobtémák, a pusztító duplalábgép, a megnyugvást hozó akusztikus pillanatok, mindez Cseh István brutális – szereted vagy utálod – vokáljával. Vendégként szerepel Kátai Tamás billentyűn az Intersection of Parallels-ben, (egyik kedvenc) és Tóth „Tesstimony” Balázs is a Something I’m Not-ban. Az egész lemez egységesen magas színvonalú, de ha ki kellene emelnem néhány darabot, akkor az az induló-szerű intrót követő The Absent lenne, közepén az a hangulati csapongás; pazar. (Ahogy a finom szóló után kirobban a dal…tanítanivaló!) Aztán a már említett Intersection of Parallels, a nagy példakép nyomdokvizén halad, de tele élettel, energiával és érzéssel.

Úgy gondolom, egy ereje teljében lévő csapat most a Casketgarden. Csodálkoznék, ha a nemzetközi elismerés továbbra is váratna magára. És fiúk, jöhet a koncertlemez….akár jövőre is! 

augusztus 07.,
augusztus 12.,
augusztus 13.,
augusztus 16.,