Casketgarden
Incompleteness in Absence

viribusunitis
2008. június 20.
0
Pontszám
9

Bizony, kedvenc móvári deaththrashereink sem kapkodnak lemezkészítés ügyében úgy, mintha pl. korsóemelgetésről lenne szó. Nagy kár, mert azon „tömegek” közé tartozom, akik egyenesen falnak minden hangzóanyagot, ami a nevük alatt megjelenik. 
Lehet, hogy csak én vagyok türelmetlen, de szeretem, ha kedvenc csapataim azért évenként hírt adnak magukról, például új dalok formájában. (Nem hülyeség az EP-k intézménye! Sőt, azt is elárulom, hogy a hivatalos koncertkiadványokat is szeretem. Fiúk, táncra – live albumra – fel!)

A Casketgarden egyike azoknak a hazai death/thrash együtteseknek, akik már a korai demoikon is minőségben nyomták a svédes hatású fémet. Nem érdekelt, hogy sokan a szemükre vetették a túlzott hasonlóságot egy bizonyos isteni és mára klasszikussá nemesedett zenekarhoz. 

A 2003-as This Corroded Soul of Mine volt az első hazai album, amely minden tekintetben felvette a versenyt a saját stílusában a nyugati versenyzőkkel. Egyedi booklet, jó hangzás, (Denevér – Töfi rules!) összeérlelt dalok jellemezték azt a munkát. Szerettem, és kíváncsian vártam a folytatást. Aztán három év múlva az Open the Casket… borítója megijesztett, de a belbecs kárpótolt a vizuális kínok miatt. Ma is gyakori vendég a hifimben.  
A fentiek miatt az Incompleteness in Absence pedig a legjobban várt hazai album talán ebben az évben. Remegő kézzel bontottam ki a zenekartól kapott cd-t és helyeztem rögtön a centrifugába. (Az a fajta zenerajongó vagyok, aki szereti teljes valójában élvezni kedvencei soron következő albumait. Imádom nézegetni a könyvecskéket, együtt hallgatni és olvasni a szövegeket, majd büszkén felhelyezni a polcra, a gyűjteménybe. Birtokolni!) 
A körítés most is remek. A kihajthatós frontborító, az egységes, művészi belső jó érzéssel tölt el. Igen, most erre is odafigyeltek a skacok. Minden elismerés megilleti Jacsó Balázs munkáját. Sokszor jutott eszembe a képek nézegetése közben N.S. és a Cabin Fever Media alkotói műhely, ami mindenképpen pozitívum.
A hangzásba korábban sem nagyon lehetett belekötni, most viszont tulajdonképpen tökéletes. Óriási dinamika, sűrű, de arányos sound jellemzi. Érdemes is figyelni Attila cinjátékát és lábdobjait. A felvételek továbbra is a Denevér stúdióban készültek, de a végső keverés Svédországban, a legendás Studio Underground-ban, a nemkevésbé legendás Pelle Saether (pl.: Carnal Forge, Terror 2000, Fleshcrawl, Demonoid stb.) közreműködésével. Hát szól is rendesen! 

A zene pedig totális esszenciája mindannak, amit várhatunk tőlük 2008-ban, de mindent kissé mélyebben, változatosabban, érettebben. Ugyanúgy itt vannak a védjegyszerű gitárdallamok és diszítések, a fenséges virgák és váratlan kiállások, a húzós és ugyanakkor virtuóz dobtémák, a pusztító duplalábgép, a megnyugvást hozó akusztikus pillanatok, mindez Cseh István brutális – szereted vagy utálod – vokáljával. Vendégként szerepel Kátai Tamás billentyűn az Intersection of Parallels-ben, (egyik kedvenc) és Tóth „Tesstimony” Balázs is a Something I’m Not-ban. Az egész lemez egységesen magas színvonalú, de ha ki kellene emelnem néhány darabot, akkor az az induló-szerű intrót követő The Absent lenne, közepén az a hangulati csapongás; pazar. (Ahogy a finom szóló után kirobban a dal…tanítanivaló!) Aztán a már említett Intersection of Parallels, a nagy példakép nyomdokvizén halad, de tele élettel, energiával és érzéssel.

Úgy gondolom, egy ereje teljében lévő csapat most a Casketgarden. Csodálkoznék, ha a nemzetközi elismerés továbbra is váratna magára. És fiúk, jöhet a koncertlemez….akár jövőre is! 

Hexvessel Hexvessel
április 24.
Akela, Innistrad Akela, Innistrad
április 25.